Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A transzferpénzek felhasználásának terveiről

A fővárosi intézményeknek számított tésztaárak megfelelnek a nagybani áraknak, mindig 8—10%-kal voltak Alacsonyabbak az úgynevezett detail-áraknál. A kenyérforgalom nagyobbodásával a tésztaárak nagybani árait megfelelően csökkentette az üzem. A tarhonya ma kgkint 90 fillér, egyéb tészta 105 fillér. A kenyérüzem költségei a háború óta lényegesen emelkedtek. Az éjjeli munka megszüntetése, a reggeli kiszállítás korlátozása jelentékeny költségtöbbletet okoznak szénben, üzemanyagokban (pl. élesztő), 'fuvarköltségben (a fuvarok kisebbmérvű kihasználása miatt), a szociális terhek, az adóterhek mind emelkedtek, azonos munkabér mellett a munkaidő csökkent. Ez a jelenség a külföldön is mindenütt megvan, ahol az éjjeli munkát eltiltották. A külföldi nagy kenyérgyártó üzemek, hogy helyzetükön javítsanak, élelmicikkek gyártására rendezkedtek be. így keletkeztek a kenyérüzemek mellett tésztagyártó, keksz, gyógykenyér, csokoládé, cukorka és más üzletágak, amelyeknél elért nagyobb kereseti lehetőség az egész üzem rentabilitását a kenyér árának emelése nélkül biztosítani tudja. Ugyanígy igyekezett a helyzeten segíteni a mi kis- és nagysütőiparunk is. A m. kir. belügyminiszter úr az 1932. évi költségvetést jóváhagyó leiratában a következőket mondja: „Ármérséklő céljánál fogva a Községi Kenyérgyárat is fenn kell tartani. Legfeljebb a tésztagyártás megszüntetése jöhetne szóba, ezt azonban nem lehet elrendelni, mert a tésztagyártás nélkül az üzem veszteséggel dolgoznék. Az üzem fejlesztése azonban semmiesetre sem engedhető meg, mert a magánvállalkozásnak erős versenyt támaszt." A Műszerüzemmel és a Gyógyszerüzemmel kapcsolatban az üzemi bizottság ezeknek az intézményeknek — mint központi anyagbeszerzőszerveknek — a kórházi igazgatás keretébe való beolvasztását javasolja. A bizottságnak ez a javaslata nem teremt majd befejezett helyzetet és kivitelében sem nehezíti meg az olyan elgondolást, amely szerint nem volna-e helyes a székesfővárosnál meglevő összes központi anyagbeszerző intézményeket egy közös szervezetbe összevonni azoknak a szükségleteknek a beszerzésére, amelyek a székesfőváros intézeteinek, intézményeinek, közműveinek, üzemeinek, vagy azok nagy részének közös, azonos természetű szükségletei s nem különleges szükségletek. Ennek a kérdésnek a tanulmányozása folyamatban van és ha sikerül olyan megoldást találni, amely a gyakorlatban is teljes mértékben sikerre vezetőnek látszik, ebben az ügyben a törvényhatóságnak külön előterjesztést kívánok tenni. Az anyagbeszerzések központosításánál azonban figyelembe kell venni, hogy bizonyos mennyiségeken felül a nagyban való beszerzés további előnyöket már nem jelent, bizonyos mennyiségeken túl tehát az árak tekintetében engedményeket már elérni nem lehet. Ilyen esetekben egy intézményre vonatkoztatva, a központi anyagbeszerzés, a maga rezsijével drágító tényezőként hat. A szükségletek tervszerű beszerzése, célirányos, gyakorlati megoldásban azonban mindenesetre olyan pénzügyi eredményeket biztosíthat, amelyek a főváros jelenlegi helyzetében számottevően eshetnek latba. A Kátrányozó és bitumenező telep főként mint kísérleti állomás — ha önálló vagyonkezelése meg is szűnik, de külön intézményként helyezkedik el a községi háztartásban — meg tudja tartani azt a szabadabb mozgást, amely a bizottság javaslatában körülhatárolt jövőbeni tevékenysége érdekében szükséges. A tárgyalások során többször történt hivatkozás a számszéknek a Házinyomda üzemvitelét tárgyaló jelentésére, amellyel az üzemi bizottság is foglalkozott A jelentés alapján megindult iratváltások anyagát a nagy terjedelem miatt részletesen közölni feleslegesnek tartom, annál is inkább, mert az észrevételek legnagyobb része a számszékkel való tárgyalások során amúgy is tisztázást nyert, az észrevételek másik részét a Házinyomdának mellékelt ismertetése is tartalmazza, a papírbeszerzés pedig a folyó év eleje óta az Anyagszertárhoz tartozik, de különben is az intézmény azóta új vezetés alá került. Így azután az észrevételek legnagyobb része tárgytalanná vált. A Házinyomdának a községi háztartás költségeihez a befektetett tőke és kamata címén való hozzájárulása pedig még tárgyalás alatt van s a legközelebbi előirányzat összeállítása alkalmával az e címen előirányzott öszszeg megfelelő csökkentésével előreláthatóan végleges rendezést is fog nyerni. A fürdők egyesítésének a kérdése, úgy a pénzügyi, mint a városgazdasági ügyosztályban, máris előkészítés alatt van s ha a törvényhatósági bizottság közgyűlése a bizottság javaslatát magáévá teszi, az egész ügy a részletes megoldásokkal előterjesztésre kerülhet. Az üzemi bizottságnak a műhelyekre vonatkozó javaslatához csupán egy kiegészítő javaslatot fűzök. A székesfővárosnak több intézménye van, ahol a szolgálat bizonyos időközökben tulajdonképen készenlét, ügyelet. Ilyen intézményeknél a megfelelő foglalkoztatásról akként gondoskodtak, hogy az alkalmazottakkal az intézményeknél szükséges javítási munkálatokat végeztetik. Ugyancsak ez a megoldás az olyan helyeken is, ahol az intézmény alkalmazottai csak az év nagyobb részében foglalkoztathatók az intézmény rendszeres munkájával, az év kisebb részében vagy el kellene őket bocsátani, vagy más természetű munkával kell őket foglalkoztatni. Az ilyen esetekben az a gyakorlat, hogy ezekben az időszakokban az alkalmazottakat az illető intézménynél szükséges, főleg műhelyi munkával foglalkoztatják. Így van ez például a tűzoltóságnál és a Köztisztasági hivatalnál is. Javasolom, hogy ezek a munkák az eddigi keretben továbbra is fenntarthatók legyenek. Midőn az üzemi bizottság jelentését bemutatom, kérem, hogy az azokban foglalt javaslatokat kiegészítő javaslatommal elfogadni s pártolóan a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé terjeszteni méltóztassék. Remélem, hogy a javaslatok elfogadásával, az abban foglaltak szigorú végrehajtásával s az állandó ellenőrzéssel sikerül az üzemi kérdést hosszabb időre nyugvópontra juttatni. 35