Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A transzferpénzek felhasználásának terveiről

A közületek üzemi tevékenységének kritériuma tehát a közérdek szolgálata, amely monopolisztikus termelésre alkalmas általános közszükségletek kielégítésében, a nagy tömegek elsőrendű életszükségleteinek minél elönyösebb kiszolgálásában s abban is jelentkezhet, hogy a tevékenység révén a közület háztartásának szükségleteit jobban, gazdaságosabban, olcsóbban s ezért a közület kisebb megterhelésével elégítheti ki, mint más megoldásban. Hogy ezeken kívül mik vonhatók még a közérdek által indokoltan a közüzemi gazdálkodás keretébe, azt a közület sajátos helyzete, különleges közgazdasági, szociális viszonyai szabhatják meg. A nagy világháború befejezése után a székesfőváros üzemi gazdálkodása, főként a háborús viszonyok következtében bizonyos mértékig a túlfejlesztettség állapotában volt. Midőn a háború alatt, majd a háborút követő években gazdasági életünk kórosan lázas mozgalmasságával a konjunkturális helyzet képét adta, a székesfőváros üzemi gazdálkodása sem volt annyira a közérdeklődés előterében. De később, mikor az inflációs idők megszűntével a gazdasági helyzet a maga teljes leromlottságában kezdett kialakulni s az ipar és kereskedelem is egyre nehezebb viszonyok közé került, az állami és városi közületek üzemi gazdálkodása is mindinkább bírálat tárgya lett. A székesfőváros törvényhatósága a helyzet körültekintő mérlegelésével hozzálátott a közüzemi gazdálkodás fokozatos leépítéséhez. Ennek a tervszerűen keresztülvitt folyamatnak az eredményeként — mint arra az üzemi bizottság jelentése is rámutat — ma már a főváros üzemi gazdálkodása mindössze néhány üzemcsoportba foglalható össze. L A nagy, monopolisztikus üzemek csoportja: az Elektromos-, a Gáz- és a Vízművek; 2. a közlekedési vállalatok a Beszkárt keretében; 3. pénzintézeteink (Községi Takarék, Kisipari Hitelintézet); 4. fürdőink az Ásvány vízüzemmel; 5. szociális jellegű népélelmezési intézményeink (Élelmiszerárusító Üzem, Kenyérgyár, Lóhúsüzem); 6. központi anyagbeszerző szervek s ezeken kívül a Hirdetővállalat, a Temetkezési Intézet és a Házinyomda. Ezeknek a vállalatoknak, üzemeknek megfelelő keretek között való fenntartása, eltekintve az intranzigens állásfoglalások nézőpontjaitól, komoly, tárgyilagos, felelősséget átérző bírálat által nem kifogásolható. Úgyhogy ha a kérdés részleteibe tekintünk, ha annak mélyére nézünk, megállapíthatjuk, hogy az üzemi gazdálkodás további leépítésénél nem lehet szó önálló üzemek megszüntetéséről, hanem csak az egyes üzemeken, intézményeken belül egyes tevékenységek, működési körök abbahagyása kerülhet megfontolásra. így tehát tulajdonképen az egyes üzemeknél meglevő mellékágazatok, a fenntartott kisebb ipari műhelyek, az a terület, amelyen a kisipar érdekében esetleg még szűkítem lehet. Mint említettem, az üzemi bizottság által megtartott vizsgálatokhoz kapcsolódik az a vizsgálat, amelyet az iparfejlesztési törvény értelmében a kormányhatóságnak záros határidőn belül le kell folytatnia s amelynek eredményéről az országgyűlésnek, is jelentést kell tennie, hogy az országgyűlés az 1933. évi június hó végéig azt letárgyalhassa. Ennek a két vizsgálatnak összeegyeztetése érdekében még a folyó évi január hó 6. napján 2420/1932. szám alatt felterjesztéssel fordultam a m. kir. belügyminiszter úrhoz, amelyben a két vizsgálatnak célszerűségi szempontokból való egyesítését kértem. Az errevonatkozó felterjesztés a következőket tartalmazza: „Az üzemi bizottság a folyó évi január hó közepe táján kezdené meg működését, munkájában ugyanazok a szempontok, célkitűzések vezetik, mint amelyeket az 1931 : XXI. t.-c. a kormányhatóság üzemi vizsgálatainál is szem előtt kíván tartani. , Az önkormányzat a bizottság működésének az eredményétől, az ennek alapján létrejövő törvényhatósági elhatározások végrehajtásától várja a közüzemi gazdálkodás kereteinek, belső tartalmának hosszabb időre való megállapítását s a közvéleményt már évek óta izgalomban tartó közüzemi kérdések nyugvópontra jutását. A törvényes kötelezettség alapján a kormányhatósági vizsgálatnak rövidesen meg kell kezdődnie, mert különben — kellő alapossággal — a törvényben megszabott határidőre befejezhető nem lenne. Minthogy a kormányhatóságnak és az önkormányzatnak a vizsgálata teljesen azonos természetű, időben egybeesnek, az egész vizsgálat racionális lefolytatása érdekében az volna a legmegfelelőbb, ha ez a két vizsgálat egyesíttetnék, ami az üzemek rendes vitelének szempontjából is elönyösebb, jelentékeny munkamegtakarítással járna, másrészt az egész üzemi kérdés rendezése, a kormányhatóság és az autonómia együttes működésével, a közvélemény előtt is nagyobb megnyugvást keltő, egyetértő megoldásban lenne keresztülvihető." A m. kir. belügyminiszter erre a felterjesztésre a folyó évi január hó 19. napján 66.120/1932. sz. alatt kelt leiratban közölte, hogy mindaddig, míg a közgyűlés az üzemek kérdésében nem határoz, a székesfőváros akaratelhatározására semminemű befolyást nem kíván gyakorolni és a kérdéssel csakis akkor kíván majd foglalkozni, amikor a székesfőváros határozatát már felterjesztette. , , A folyó évi február hó 8-án 66.822/1932—IV. sz. alatt a székesfővárosi üzemek felülvizsgálata ügyében a m. kir. belügyminiszter úrtól újabb leirat érkezett, amely a következőket tartalmazza: „Az iparfejlesztésről szóló 1931 : XXI. t.-c. 34. §-a intézkedik aziránt, hogy a belügyminiszter a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter úrral egyetértőleg valamennyi törvényhatósági és községi üzemet a törvény életbelépésétől számított egy éven belül megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérdéses hatósági üzem fennállása közérdekből indokolt-e. Ha ennek a vizsgálat33