Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Egykét szó a' Váltó-Jog körűl

65 mentségére szolgálhat az: hogy a' közép korban a' személyes szabadság egyátaljában nem igen nagyra becsültetett, de még inkább az: hogy az elszökött adós' előkerülése , vagy megperelése a1 közlekedés' nehézsége miatt majd nem lehetetlen lett volna. Az adósság'világossága többnyire könnyen bebizonyítható volt, minthogy a' kereskedők akkor irni nem igen tudván, szerződéseiket a' vásári bíróság előtt tették. Azon kivül az Hlyen, pénz váltó által kiadott rendelmény hiteles oklevélnek tekintetett, melly ugy mint azon szerződések, mellyek vásári bíróság — conservateur de főire — előtt 's anuak pecsétje alatt kőitek, vásári kiváltsággal bírt. — Egyéberánt a1 szó — lettera de Cambio — mutatta, hogy az adósság váltásból eredt, mellyben a' váltó a' pénzt előre megkapta, hogy azt másutt visszafizettesse, 's igy ezen pénz csak letételnek, nem pedig kölcsönnek, mellyben akkor mindig uzsoráskodást gyanítottak, tekintetett. A' váltó tehát semmivel sem menthette meg magát, mint nem fizethetéssel, mellyért azonban szabadsága' elvesztésével lakolt meg. Abból könnyen magyarázható a' váltótörvény' szigorúsága azon Intézett — Trassatus — ellen is, ki a' rendelmény elfogadása után a' fizetést elmulasztotta; mert előrebocsátva, hogy a' váltótörvény szigorúsága elejénte vásári váltóleveleknél divatozott, az intézett az elfogadás által vásári adósságot tett, mellynek nem fizetése esetében vele azonképen bántak, mint más nem fizető adóssal. Majd nem ugyan azon időben kezdték a' közönséges adósságoknak is a'fizetések'napjait vásárokra kitűzni, sőt a' vásárok' idejének pajzsa alatt álszerzödéTJieniií. III. füzet. 5