Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

14 a' politikai erőszak , az önkény' kora, valyon lóghatnae védőre találni az áldozat akár a' törvénykar* alantabb álló tagjai között, ha ügyének felvállalása véleményszerinti volna, és nem parancsszerii? Ha a' felszólított ügyvéd illy fonák szabálynál fogva köteleztetnék azt megvizsgálni. 's önmagát igazsága iránt megnyugtatni, valyon nem fogja - é önvédelmére fordítani e' szabályt, 's attól megtagadni a' segédet, kit áldozatul jelelt ki az önkény? Ha nem fog-é épen e' szabály az ügyvéd' veszedelmének forrásává, egyetlen egy forrásává alakulni? Mert, míg a' felvállalás nem függ szabad választásától, míg szoros törvény által mindenkinek, "s mindenik ügynek védelmére köteleztetik , addig szüksépképen ment minden felelet' terhétől. Maga az önkény sem fog vádat találni ellene, míg szoros kötelességből jár el az ügyben; de függjön csak véleményétől az elvállalás, már akko'r őt kérdőre vonhatná, s elégséges okot fogna találni, öt nemes tisztének gyakorlatáért meg is büntetni. A' mi Károlyaink és Jakabaink alatt nem sérültek meg anyagilag azok, kik ollyas ügyeket védelmeztek, mik ellen agyarkodott az önkény. Az ítéletközben magát néha csak ugyan hallató becsületért bűnhődtek a' bírák; az ügyvédek nem soha. Még a' rémület' uralkodása alatt is, Párisban , midőn az iszonyatos revolútiói ítélőszék a' vérszomjazó nép' fenyegetéseinek engedett egészen, — mindig találtattak, kik védjék az ügyet: de a' bírák' vadsága, vagy, a' mi ennél is undokabb, a' bírák' gyávasága miatt foganat nélkül maradott a' védelem. Ha az ügyvédek, mint vádolóik kívánják, annak gyakorlatában lettek volna, mit