Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 11-12. szám - Az elévült, régi jelzálogos terhek perenkivüli úton való törlése

jegyezni ,,a tulajdonos polgári állásának, iparának, lakhelyének stb. más ismertető jelét". Ezért megkérdeztem, hogy miért hagyják ki a végzésből és így a bejegyzésből is a foglalkozást. Azt válaszolták, hogy ez náluk így szokás, de különben is az emberek foglalkozása gyakran változik és így a tkV. a viszonyoknak nem maradna hű tükre. Ezzel a különös logikával persze el lehetne hagyni pl. az egész nevet is, mert hisz az emberek azt sokszor — megváltoztatják, megmagyarosítják. Viszont ugyanez a tkvi hatóság, mikor férj és feleség vesz ingatlant és a szerződésben, kérvényben, átadó végzésben, — nagyon helyesen — mindjárt szó sincs is a tulajdoni arányról, azért a bölcs következtetés utján haladva, oda írja, hogy „egyenlő arányban" hozzá még: „egymás közt egyenlő arányban". A T. R. világosan megmondja, hogy az arányt csak akkor kell bejegyezni, ha a tulajdonostársak részei nem egyenlők. A tkvi hatóság tehát az esetek tízezeréiben hiába firkálja oda, következtetés alapján, az egyenlő arányban szava kat. Elhiheíi, hogy ezt a T. R. ismerete alapján nemc'sak ő, hanem más is képes következtetni. Az ilyen gyámkodással fölöslegesaz időt pocsékolni. íme tehát egy kis jellemző példa. Ugyanaz a tkvi hatóság elhagyja azt, amit a rendt. parancsol, de beírja azt, amit nem kíván meg. Hol van a tkvi beható szakfelügyelet, amelv az ilyen önkényeskedéseknek és divatoknak végre is a körmérekoppant? A végzés azt az utasítást adja, hogy a „B. 6. alatt társtulajdonosként bejegyzett T. K. neve mellé azon körülményt, hogy nevezett férje P. Gy. jegyezze föl". Sokkal logikusabb az ilyen fogalmazás: „jegyezze föl, hogy a T. K., P. Gy.-hoz ment férjhez." Ugyanis nem valakinek a „neve mellé" jegyzünk föl valamit, hanem a tkv. következő sorszáma alatt, következő bejegyzésében. A „neve mellé" azért sem lehet feljegyezni, mert akkor, mikor az a bejegyzés történt, nem volt az illető férjes. A férjhezmenetele időközben történt, a feljegyzésnek tehát nem a név mellett van a helye. A bt.-i 35. sz. betétben —nem is olyan régen: 1910-ben a tulajdonos által kiállított egyszerű adás-vevési szerződés alapján, „a kőfejtés jog 1925 dec. 31-ig 1600 kor. vételárban R. Gy. és W. .1. fuvarosok javára" bekebeleztetett a B. lapon. Hogy ezek a sze-