Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 11-12. szám - Észrevételek a telekkönyvi rendtartás reformjához [2. r.]

89 könyvi hatóság kerületében vagy azon kívül, illetve valamely távollevő számára kirendelt gondnok részére történt-e a kézbesítés. A 14 napos határidőt a bírói gyakorlat 15 napra hosszabbította meg. A 30 napos fölfolyamodási határidő beleillett a postakocsik világába, az 50-es évek viszonyai közé, ma azonban, az expresszvonat és repülőgép korában anakronizmus. Szerintem nemcsak a 30 nap, de a 15 nap is hosszéi és mi sem indokolja, hogy telekkönyvi ügyekben hosszabb fölfolyamodási határidő álljon fönn, mint a peres és végrehajtási ügvekben. A fölfolyamodási határidő megrövidítése mellett szól törvénykezési menetünk és ügyvitelünk gyorsabbá tételének követelménye is. iA mostani állapot szerint az is zavarólag hat és a jogbiztonság szempontjából nem kívánatos, hogy ugyanazon telekkönyvi hatóságnak végzései ellen végrehajtási ügyekben 8 nap, míg tiszta telekkönyvi ügyekben 15, illetve 30 nap a fölfolyamodási határidő. Az egységes és a Pp. szabályával megegyező fölfolyamodási határidő behozatala tehát minden tekintetben kedvező hatással 'enne telekkönyvi jogunkra. A telekkönyvi rendtartás 144. §-át a Pp. 558. §-ával egyezően olyként kellene módosítani, hogy a fölfolyamodások elfogadása és azok kellő időben való benyújtása fölött ne az e'ső, hanem a másodbiróság határozzon. Végül igen üdvös hatása lenne, ha a telekkönyvi ügyekre a Pp. 555. §-nak azt a rendelkezését is kiterjesztenék, hogy a fölfolyamodásnak a megtámadott végzést kibocsátó hatóság maga is eleget lehet. Ez a fölfolyamodási bíróságokat sok fölösleges munkától kímélné meg és az eljárás gyorsítását szolgálná. A telekkönyvi hatóságok gyakorlata egyébként különösen végrehajtási ügyekben hajlik erre, sőt a telekkönyvi ügyekben is eleget tesz maga a fölfolyamodásnak, amennyiben ezt az ügy természete megengedi. Az elmondottakban a telekkönyvi rendtartásnak azokat az intézkedéseit kívántam érinteni, amelyeknek alkalmazása a legsűrűbben fordul elő, de azt hiszem, megállapítható, hogy telekkönyvi rendtartásunk a maga egészében megérett az a^ipos átdolgozásra, ennek taglalása azonban egy szük cikk keretében kivihetetlen, s a telekkönyvi jog reformját minél előbb megvalósíló rendszeres munkának föladata.