Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - Házparcellázás [3. r.]

80 a tulajdon testi oszthatatlanságának dogmájára támaszkodva a városi kis exisztenciák légióit álügyletek létesítésére kényszeríteni és valamennyit megfosztani attól a jogtól, hogy becsületesen szerzett családi otthona törvényszerű telekkönyvi tulajdonosává váljék. Ezt a tényleg már létező jogviszonyt figyelmen kívül hagyni körülbelül egyértelmű lenne azzal: egy törvényes házasságra lépni készülő párt formai okok miatt vadházasságra kényszeríteni. Amennyiben Fiúméban a most érvényben lévő gyakorlat megszüntettetnék, ez is csupán a fölosztások telekkönyvi érvényesítését tudná megakadályozni. Az eldarabolások — ha talán nem is a mostani arányban — tovább folynának. A tiltó rendelkezés legföljebb csak annyit eredményezne, hogy a házak értéke alaposan megcsappanna és, hogy a szerződő felek a nyilvánkönyvi állapot mellőzésével a többi városban dívó álmodok alkalmazására kényszerülnének. Kétféle megoldás kínálkozik tehát: Vagy a tulajdon testi oszthatatlansága elvének fönntartása mellett az osztott házak fiumei különleges telekkönyvezését beszüntetni és az itteni közönséget is a nyilvánkönyvi állapot és tényleges birtoklás közötti összhang megbolygaíasára késztetni, avagy a házak testi föloszthatóságának érvényesítései az ország többi részeiben is, a már tényleg létező gyakorlat figyelembe vétele mellett, megengedni, illetve azt kellő revízió mellett országszerte szabályozni. A jogtudomány halad, lépést tart a korral, alkalmazkodik a viszonyokhoz és a gyakorlati élettel számot vet. Ha a politika az exigenciák tudománya, ügy a jogtudomány százszorosan az. Sok mindenről alkotott fogalmunk változott rövidesen ebben a rohamosan haladó korban. A nemesi, úrbéri, zsellérbirtokok csak a telekkönyvben léteznek már; gyakorlati értelmük megszűnt. A jobbágytelkek alkatrészeinek elválaszthatatlansága a múlté. Egyáltalában recseg-ropog a tkönyvi jószágtestek egész intézménye, sőt ez az 1853. évi április 18-án kiadott pátens 14—17. §§-ai értelmében nincs is már meg. A tulajdon terjedelmének elvét is alapos rázkódtatások érik: Ki állítja még, hogy az lefelé a föld mélyéig terjed? És a fölfelé való terjedelmet nem tette-e máris problematikussá a repülőgép?! Ezek után megérhetjük még azt is, hogy — a ház felosztás tilalmának Fiúméra való kiterjesztése helyett, — szegre akasztják a házak testi oszthatatlanságának szent elvét és — mégis mozog a föld! (Véím.) BudaDesti Hirlap nyoardája.