Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - Házparcellázás [3. r.]

78 lyon kívül' helyezésével az úrbéri telkek alkatrészeinek elválaszthatatlansága állíttatnék vissza. Talán még nagyobbal, mert az utóbbi korlátozás tényleg létezett egykor, de a házak testi oszthatatlanságának elvét Fiume lakossága soha sem ismerte. A 67.785/1900. I. M. számú rendelet megalkotása és a betétszerkesztésnek Fiúméban való elrendelése idején egyébként illetékes helyen a házak fölosztását illetőleg oly irányban voltak informálva, mintha egy régi, elavuló, újabban már mindinkább szűnő gyakorlatról volna szó, amelynek csak az Óvárosban, a szegényebb néposztály körében van még némi gyökere. Mily tévedés! Éppen a rendelet kelte óta és a betétszerkesztés után lefolyt idő alatt vett csak a házfölosztás gyakorlata igazi, soha sem álmodott lendületet. Elenyészően csekély számban képezik most már fölosztás tárgyát az óváros romantikus házai; ellenkezőleg, a modern új városrészek létező és épülő bérpalotái azok, amelyek egyre-másra parcellázás alá kerülnek. Ha manapság egy fiumei háztulajdonost szorongatnak a hitelezői, az nem válik meg egész házától adósságainak törlesztése végett, hanem egyszerűen túlad jó áron (mert parcellázva a ház is könnyebben és drágábban értékesíthető) egy-két lakáson, esetleg egy-két emeleten, annyin, amennyinek vételára vagyoni helyzetének rendezése végett elégséges, a ház megmaradt részének pedig azon túl is korlátlan tulajdonosa marad. Ez is egyik nagy előnye a házak föloszthatóságának. Hiszen szó sincs arról, mintha a házfölosztásból eredő jogviszonynak hátrányai ne volnának. Számtalan bonyodalom támad a karban tartás, tatarozás, stb. költségeinek hozzájárulása körül, különösen akkor, ha ennek aránya a tkönyvben kellően meghatározva nincs. Sok viszálykodásra ad alkalmat a temérdek szolgalom is, melyeknek rendszerint csak kis része van nyilvánkönyvileg biztosítva, — ha egyáltalában van. Lehetetlennél lehetetlenebb perek támadnak, olyanok, amelyek ugyancsak próbára teszik a bíró ítélőképességét. Csak egyet hozok föl példaképpen: Egy kétemeletes ház emeletek szerint fölosztva képezte három különböző személy tulajdonát. A földszint tulajdonosának nemtörődömsége miatt a ház rombadőlt. A két emeleti tulajdonos, akiknek tulajdona természetesen megsemmisült, kártérítési pörrel támadta meg a földszint tulajdonosát, aki azzal védekezett, hogy tulajdonával szabadon rendelkezhetett akár tevőleges, akár nemleges irányban. Ez egy-