Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 1-2. szám - Egységes uj telekkönyvi rendtartást!

hiszik, hogy minden rendben van, semmi egyébre szükség nincs. Ha a telekkönyvi betétszerkesztő adott esetben tudtul adja, hogy a telek nem áll a tényleges birtokos nevén, ennek ez a csodálkozó kérdés a felelete: „hogy lehet az, hiszen megszázalékoltam utána és az adóját is én fizetem?! . . Nem kell ennek a bizonyítása végett a telekkönyvi jog gyakorlati alkalmazóinak tapasztalataira hivatkozni, beszélnek a telekkönyvek s beszél maga — a törvényhozás is. A betétszerkesztési törvények megalkotásakor már megállapította a törvényhozás, hogy a telekkönyvi és a tényleges állapot között általában nagy különbségek vannak. Ezért vettek fel azután egész se reg szabályt e fennforgó eltérés kiküszöbölésére, amely szabályok alkalmazását később a telekjegyzőköny\ékből álló telek* könyvekre is kiterjesztették. Ha már most a telekkönyvi jogunk meglevő alakjában is ennyire szokatlan, ennyire idegen, — hogyan lehetne akkor recepcióra, reformokra még csak gondolni is! Nem. Nem szabad telekkönyvi jogunkat külföldi mintára reformálni a világért sem. A kodifikáeiónak ezen a téren ne legyen egyéb gondja, mint arra, hogy szanaszét szórt telekkönyvi szabályainkat összeszedje és azokból a tapasztalt hibákat kiküszöbölje. Űj dolgokal ezekhez a szabályokhoz adni csak a haz<d jogterületről szabad, és (sak annyiban, amennyiben jogunknak a telekkönyvi intézmény behozatala óta beállott változásai azt természetszerűen szüksé1 gessé teszik. Maradjunk mi csak meg a mi jó öreg telekkönyvi rendtartásunk mellett. Nem olyan rossz munka az, mint aminőnek azok vélik, akik csak ügy messziről ismerik . . . Olyan korban készült az, amikor a jogászok többet értettek a telekkönyvi joghoz, mint manapság. Ha kellően megfésüljük, kitatarozzuk, enyhítünk a merev formalizmusán, üdvös egyszerűsítő és a telekkönyvi bejegyzések rövidségét, a telekkönyv áttekinthetőségét biztosító megfelelő rendelkezésekkel kiegészítjük és beledolgozzuk a telekkönyvi joggyakorlat bőséges tapasztalatainak tanulságait: olyan telekkönyvi jogi kódexet kapunk, amellyel bizony nagyon meg lehetünk majd elégedve. Quam primum! És most dr. Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter árhoz fordulok azzal a kérelemmel, hogy méltassa figyelmére e cikket és vegye fontolóra az abban kifejtetteket. Én hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr be lógja látni.