Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 7-8. szám - Házparcellázás [2. r.]

60 i szerint, lehet önálló házakká alakítani, az a magyarázata, hogy az illető épület földszintes. A nehézség e tekintetben csak akkor jelentkeznék, ha emeletes épületről lenne szó, és ha történetesen még az emeletek is helyiségenkint más és más személy tulajdonát képeznék. Már ilyenkor bajos dolog volna az osztóvonalat olyan mértani pontossággal meghúzni a térképen! Emeletes ház azonban falvainkban fehér holló. És ami van, az nem tartozik a mos" tárgyaltak kategóriájába. Miután pedig voltaképpen csak a telekkönyvezés módjában rejlik különbség a két lényegileg azonos birtoklási viszony között, önként fölmerül a kérdés, hogy gyakorlatilag melyik módja a telekkönyvi fölvételnek célszerűbb? Amíg földszintes házakról van szó — és eddig ilyenekről tárgyaltunk, — az anyaországi rendszert tartanám megfelelőbbnek akkor, ha az egyes lakosztályok külön házakként vannak föltüntetve. A kezelés egyszerűsége mellett — szemben a házrészek nehézkességével, — abban is nyilvánul ezen rendszer előnye, hogy a térképen az elkülönítés keresztülvezethető s ez okból a betét a térképpel teljes összhangban van. Viszont el kell ismerni azt, hogy a fiumei rendszer a valósághoz .közelebb áll, mert — hiába — csak „részház" az a lakosztály még akkor is, ha külön háznak minősíti a kataszter. Hogyha azonban egy több lakosztályból álló épület egyetlen házként szerepel a telekkönyvben akkor, amikor annak bizonyos helyiségei képezik nemzedékről-nemzedékre más és más személyek ténylegesen elkülönített birtokát, a telekkönyvezés módja szerencsésnek éppen nem mondható; az a tényleges birtoklást nem födi, amennyiben a telekkönyv szerint minden tulajdonostársnak a ház minden helyiségéhez és minden részéhez illetősége arányában egyaránt joga van, eltekintve attól a lényegbe vágó fogyatkozástól, hogy a telekkönyvben kitüntetett tulajdoni arány maga a tényleg birtokolt lakrész és az egész ház között térfogat, vagy érték tekintetében kifejezhető aránynak csak a legritkább esetben fog megfelelni. A tkönyvi fölvételnek ezen utóbbi módja tehát lehetőleg kerülendő és, ahol létezik, kiküszöbölendő lenne. Egyébiránt a vidéki birtoklási viszonyokról itt elmondottakat legalább csak az összehasonlítás kedvéért vettem föl. A jó falusi népnek ugyan kevés fejtörést okoz az a körülmény, hogy háza régész házként, vagy részházként van-e telekkönyvezve? A közös-