Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 5-6. szám - Házparcellázás 1. [r.]

4> Vájjon eltudjuk-e ma képzelni egy szántóföldnek tkönyvi fölvételét térkép nélkül, csupán csak a dülő és a változó szomszédok megnevezése mellett? Avagy földarabolva egy nagyobb kiterjedésű földrészletet, elégséges volna-e vázrajz hijján, pusztán annyit mondani, hogy A. megveszi a földrészlet északkeleti sarkán fekvő 600 ö-öles telket? Bizonyára nem. Ha tehát Fiúméban a betétszerkesztés megtörténte után is meghagyták a házak további föloszthatóságának gyakorlatát úgy, hogy az ily házak mindegyike, — hogy úgy fejezzem ki magamat, — egy-egy eldarabolható földterületet helyettesít, akkor igen célszerű lett volna gondoskodni egy megfelelő térképről is, ahol az egyes házparcellák ad oculos föltüntethetők. Természetesen nem gondolok itt egy lehetetlen, rendes, összefüggő térképre, hanem oly különálló vázlatokra, amelyek a fölosztott házak földszintjének és emeleteinek alaprajzait szemléltetnék. E sorok írójának, mint annak idején a fiumei betétszerkesztő bizottság telekkönyvezető tagjának, alkalma nyílott az osztott házak telekkönyvezési módját a szomszédos osztrák és horvát tkönyvi hatóságoknál tanúlmányozni. A pedáns Ausztria — e tekintetben legalább — alattunk áll. Annál inkább meglepett azonban a horvát rendszer tökéletessége. Ott ugyanis minden fölosztott ház első betétjéhez egy mérnökileg készített alaprajz van fűzve, amelyen az egyes helyiségek betűkkel vannak megjelölve. Ennek folytán a vonatkozó betétek birtoklapjain szükségtelenné vált a lakrészek fekvéseinek hosszas — és dacára annak mégsem világos — megjelölése; csupán az alaprajz betűjére történik hivatkozás az emelet és a helyiség nemének (szoba, konyha) megnevezése mellett. A kép mégis tiszta és a lakhelyiségek fekvésére, nagyságára, szóval minden kellékére nézve tájékoztatva van a közönség. Sajnos, ennek az ideális rendszernek Fiúméban való meghonosítása — a már létezett fölosztott házakra nézve legalább — lehetetlen volt. A régi telekkönyv fölvételénél rajzokat erre vonatkozólag nem készítettek, a régi fiumei tkönyvi pátens hatálya alatt pedig nemcsak az újonnan fölosztott házakhoz nem kívántak alaprajzot, hanem (és ebben aztán tényleg következetesek maradtak) a közönséges eldarabolásoknál sem volt kötelező vázrajzbemutatása. (Folyt, köv.)