Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 3-4. szám - A még csak születendő gyermek jogvédelméről

kell az illetőnek ajánlani, hogy esak sokáig éljen, mert lehel, hogy még gyermeke is születik, ennék azonban semmit sem juttathat, mert neki nem ajándékozhat, nem lévén az jogképes. Ajánlhatunk neki azonban más módot, s ez az, hogy végrendelkezzék. Az örökösödési törv. 70—80. §§-ai rendelkeznek már az utóörökösökről, ily alakban tehát lehetne jogérvényesen rendelkezni. Ám az illető nem akar végrendelkezni. Erre azután csak az lenne a válaszunk, hogy akkor a még születendő gyermekeknek semmit sem nyújthat, mert élők közt ezt a gyakorlatunk meg nem engedi. Nyilvánvaló, hogy sem az illetőt, kinek ajándékozási szándékai voltak, de másokat sem elégít ki a válasz, amint hogy ki sem elégíthet, mert hiszen tulajdonommal úgy rendelkezem, amint nekem tetszik. Ha szabad azzal végrendelet útján szabadon rendelkeznem, akkor szabad azt el is ajándékoznom. És ha szabad a még születendő gyermeknek végrendelet útján juttatnom valamit, miért ne juttathatnék neki ajándékozás útján is? Az a válasz, hogy az örökösödési törvény szabályozza az elsőt, míg a másikat — az ajándékozást — semmiféle törvény sem szabályozza, ki nem elégítő, s egyáltalán meg nem nyugtató. De meg abban az esetben, ha a szülők közül egyik végrendelet hátrahagyásával elhal s a másik a hagyaték letárgyalásánál osztály alá bocsátja ingatlanait s ugyanúgy rendelkezik, mint ahogy rendelkezett az elhalt — fia helyett ennek már megszületett s a még születendő gyermekeit nevezvén meg örökösökül — ezt nem tehetné, mert halálesetre van helye ilyen rendelkezésnek, de élők közt nincs. Az elmélet emberei e téren nyilvánítottak már nézetet. így Zsögöd is, aki a fejezetek 14. pontja (Legatum inter vivos) alatt úgy nyilatkozik, hogy szülők, ha átruházzák vagyonukat már élő és még születendő gyermekeikre, ez utóbbiakra átruházásnak nincs helye. Véleménye szerint nincs más mód, mint a tulajdont az élőkre átruházottnak, a még születendőkre pedig a háramlási jogot kikötöttnek tekinteni születésük mint föltétel esetére. A telekkönyvi hatóság azon indoka, hogy még születendő személyek jogokat nem szerezhetnek, az első pillanatra tetszetős ugyan, de telekkönyvi szempontból meg nem állhat. Az ügy elbírálásánál nemcsak a még születendőt, hanem a már élő gyermeket is vegyük figyelembe s akkor rájövünk, hogy az, akinek tulajdont juttatott az apa, nem korlátlan s teljes tulajdont kapott, hanem föltételeset, mely abban áll. hogy a teljes és korlátlan