Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 11-12. szám - Telekkönyvi vizsga és önkéntességi jog

88 Telekkönyvi vizsga és önkéntességi jog. — Tisztképzés. — Iskolareform. — A régi véderőtörvény szerint a katonaságnál önkéntességi joga volt a legalább nyolc gimnáziumot (kereskedelmi akadémiái stb.) végzett ifjúnak. Az önkéntességi jogot azonban elnyerhette az is, kinek semmiféle iskolája nem volt, de egy bizottság előtt letett vizsgával megfelelő műveltségének jelét adta. E vizsgákra az úgynevezett „svlndli-kurzusok" készítettek elő. Az új véderőtörvény a jog ilyetén való szerzését eltörölte s azt mondja ki, hogy nyolc osztály (kereskedelmi akadémia stb.) nélkül is, középiskolai hat osztállyal, hat polgári iskolával is lehet valaki önkéntes, ha 23 éves koráig kiegészítő vizsgát tett egy katonai bizottság előtt. Az önkéntes egy évi szolgálat után tiszti vizsgát tesz, zászlóssá, csakhamar hadnaggyá nevezik ki. Az intelligenciának igen nagy része nem volt abban a helyzetben, hogy önkéntességi jogát érvényesítse, mert rajta kívül álló okok miatt, mint testileg kevésbbé alkalmas egyént, vagy mert nagy sorszáma volt, póttartalékba helyezték és csak nyo'.c heti kiképzésben részesítették. A régi véderőtörvény szerint tanárok, tanítók minden esetben csak póttartalékosok lettek. Mikor megjött a mozgósítás: a tömérdek intelligens ember igen sajnálatraméltó helyzetbe került. Megannyi, mint közlegény vonult be, megannyit mint közlegényt kezelték. Az egyetemet végzett professzor, a törvényszéki bíró. ha egykor póttartalékos volt. mint közlegény szolgált a háború közepében hónapokig. Jó. Hát hiszen a közlegénység is tiszteletreméltó állapot. „Tisztelje tek a közkatonákat!" mondja Petőfi. Csakhogy az egyetemet végzett embernek, különösen hónapok után, más az ambíciója, még pedig csakis a helyeselhető becsvágyból kifolyólag. A helyzet tehát aránytalanul igen soká az volt, hogy a társadalom legelőkelőbb férfiai ehették a legénységi kosztot, hálhattak háromszá1 zadmagnkkal és végezhették a legdurvább munkákat. Végre háborúban ez sern baj, semmiféle fizikai fáradalmat nem vethetünk ellen. Hanem aki tudja, hogy mi az, ha egy intelligens ember a közvetlen környezetének kárörvendezését és a hozzá hasonló, sőt igen sokszor kisebb képzettségű tisztek mellőzését hónapokig kénytelen tűrni, megszokott életmódjának elvonása közben, az átérzi azt a sok lelki kínt. amit azok a volt póttartalékosok ái-