Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 7-8. szám - A rossz telekkönyvtári névmutatókról

57 korlátozta! A hitelezőknek azonban csak meghagyást (modus) adott. Egyik hitelező sem volt akadályozva abban, hogy zálogjogi bejegyzést "kérjen, de mind a kettő kötelezve volt arra, hogy « rangegyenlőség telekkönyvi bejegyzését megengedje. A szerzésben tehát a hitelezők korlátozva nem voltak. Nem is lett volna ez helyes, mert hátha csak az egyik kért volna zálogjogi bekebelezést, amire utóvégre kényszerítve egyik sem volt és igy ez valamelyik részéről el is maradhatott volna! (Igen jól van ez kifejezve az árvaszék határozatában: .Jóváhagyja azzal a hozzáadással". A „hozzáadás": a meghagyás.) Ezért nem volna helyes feltételes jóváhagyásról sem beszélni. A feltétel csakis felfüggesztő lehetne, már pedig itt a szerzés nem volt felfüggesztve. Hogy nem holmi „szavakon nyargalás" mindez, az mindjárt ki fog tűnni, ha a kereseti jogot fogjuk fejtegetni. A helyes megállapítás fontossága különben már abban is megnyilatkozik, hogy ha törvényszék „kor!átozás"-ában meghagyást látunk, akkor egyszerre világos lesz előttünk az is, hogy a tkvi hatóság nem követett el hibát, amikor B. (alperes) zálogjogbekebelezési kérelmének mináen további nélkül helyt adott. Most pedig ugorjunk egyet s lássuk, mit szólott a tábla a hatásköri túllépést tárgyazó törvényszéki indokolásra. Azt mondja a táblai indokolás, hogy a felek az „árvaszéki határozat tudomásul vételével a kiskorú tulajdonosoknak a zálogjog bekebelezésére vonatkozó két rendű nyilatkozatát olyan tartalommal fogadták el, amint az a jóváhagyó határozatban foglaltatott, s ezzel a felek követeléseiknek az ingatlanból való kielégítését egymással szemben is akként kívánták szabályozni, hogy az a zálogjogok egyenlő rangsorában, egyforma mérvben történjék. Ugyanis a kiskorúak képviseletében eljáró gyámhatóság, illetve törvényes képviselőjük között egyrészt, másrészt a peres felek mint hitelezők között a jelzálog tárgyából leendő kielégítés módjára és terjedelmére vonatkozóan létrejött korlátolás megállapításával a peres feleknek egymás közötti jogviszonyában is kötelező megállapodás létesült, amelytől alperes egyoldalúan el nem térhetett... A kérdés eldöntésénél tehát nem bír súllyal annak vizsgálata, hogy a gyámhatóság mint közigazgatási hatóság mennyiben foglalhat el a telekkönyvi hatóságot kötelező álláspontot a jogügylet jóváhagyásánál, mert itt a peres feleket egy más közötti jogviszonyában kötelező megállapodás anyagi érvényességének megállapításáról van szó."