Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 12. szám

156 A tlkvi rendt. 57. §-ának az a kifejezése tehát, hogy a „birtokrészletekre zálogjog nem szereztethetik" csak az l^stb. római számok alatt foglalt birtokrészletekre értendő; mert a + alatt felvett minden egyes birtokrészlet egymagában is önálló tlkvi jószágtest lévén: arra igenis lehet zálogjogot szerezni. Ha pedig valamely tlkvi testet határozott vagy határozatlan arányban többen bírnak; akkor mindenik tulajdonostársnak jutalékára lehet zálogjogot szerezni, — de már ama jutalék egy részére nem. Például ha a fentebbi tjkvi minta A. lapján foglalt ingatlanok Szemes Andor, Szemes Kálmán és Szemes Béla telekkönyvi tulajdonai volnának: akkor ezek akármelyiké ellen az őt illető 1/3 rész jutalékra, akár valamennyi tlkvi testre, akár pedig azok egyikére vagy másikára nézve zálogjogot lehet szerezni. Például Szemes Andor ellen az A. I. 1—6., II. 1—6. és -f1—7. sorsz. alatt foglalt ingatlanokból őt illető 1/3 rész jutalékra, vagy Szemes Kálmán ellen az A. II. 1—6. ^sorsz. alatti tlkvi testből Őt illető jutalékra, avagy Szemes Béla ellen az A. -f- 7. sorsz. 1626. hrsz. szántóból őt illető jutalékra. De már a jutalék egy részére, például Szemes Andor ellen jutalékának felére, vagy ama jutaléknak térfogat szerint meghatározott részére, például az A. -f- 3. sorsz. 1625. hrsz. szántóföldből az ő jutalékát képező 1066 Q-ölre zálogjogot szerezni nem lehet. Szemben áll ezzel az a felfogás, hogy a + jel alatt álló részletet nem szabad részletnek mondani, mert ez jószágtest, — részletnek tehát "csakis a római számok alatt álló részleteket szabad nevezni. Kétségtelenül helyes ez az álláspont, ha valamely telekről (földről, ingatlanról) magában a leiekkönyvben, vagy telekkönyvi bejegyzést rendelő intézkedésben, vagy erre irányuló •kérelemben van szó. Azzal ugyanis, hogy valamely részlet a telekkönyvben + jel alatt áll, röviden az van mondva, hogy ez a részlet a telekkönyvben jószágtest, ezt a részletet tehát evvel a megjelöléssel a telekkönyv maga jószágtestnek nevezi, amely elnevezéshez, ennek hatálya körében alkalmazkodni feltétlenül helyes. Helytelen tehát azt mondani, hogy a zálogjogot kebelezzék be a -j- 1. sorsz. a. részletre, vagy telekre, vagy házra, vagy szőlőre, vagy ingatlanra, mert ezt nem tehetik, mivel a telekkönyvben az a + 1. sorsz. a. obiectum sem nem részlet, sem nem telek, sem nem ház vagy szőlő, sem nem ingatlan, hanem jószágtest. De ha ebből a körből kilépünk és a telekkönyvbe felvett részletek alakját és fekvéséi mutató telekkönyvi térképre nézünk, ott a telekkönyv által telt megkülönböztetést látni nem fogjuk. A térképen nincsenek jószágteslek, hanem csak részletek, vagyis egy község, önálló puszta vagy más önálló hely területének mint egésznek részletei. Helyesen beszélek tehát, ha azt mondom, hogy a rátóti 125. sz. tkvi betétben + 1. sor- 1417. hrsz. a. felvett részletnek az az oldala, amelyik