Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés

107 megszüntetné nemcsak az alaki, (hanem az anyagi semmiségi oko­kat is.* * Nagyon helyeseljük érdemes főmunkatársunk javaslatát, koránt­sem fűzhetjük azonban ahhoz a telekkönyv ..szentírás'-sá válásának reményét. Mert mi az, ami a teljes bizonyító erejű okirattal teljesen bizonyítottnak veendő? Az, hogy amit az okiratban A. mond. azt való­ban mondotta A., hogy tehát valóban A.-tói származik az a nyilatkozat, hogy pl. ő eladja a házát fí.-nek ilyen meg ilyen föltételekkel. Azt azon­ban már nem bizonyítja a teljes bizonyító erejű okirat, hogy az, amit abban A. mond, az való is, az me(/ is történt, hogy valóban eladta a há­zát (nem pedig ajándékozta, cserébe adta, fizetésként adla stb.l. mert az, amit A. az okiratban mond. lehet nem igaz is, lehet színlelt is, lehet tévedésen, kényszeren alapuló is. Egyszóval az okirat teljes bizo­nyító ereje még korántsem biztosítja az okiratban foglalt jogügylet meg­történtét és érvényességét is. Enélkül pedig alig járul valamivel a telek­könyv tartalma megtámadhatatlanságának biztosításához. És innen is kiviláglik az egész kérdésnek a telekkönyvi eljárásban való teljes idegen­sége. Az okiratnak teljes bizonyító erővel való fölruházása nem egyél), mint a perbeli bizonyítási teher megkönnyítése. A perben bizonyításra kötelezett félre nézve már az is jelentékeny könnyebbség, ha nem kell annak a bizonyításával kínlódnia, hogy az okirati nyilatkozatot az és úgy tette, akinek nyilatkozataként és ahogyan azt az okirat föltünteti. De­hát ezek peres eljárási dolgok. Mi köze ezekhez a tkvi eljárásnak?! Mi­nek törődjön a telekkönyvi eljárás avval, hogy a tkvi bejegyzések alán­jául szolgáló okiratok olyanok legyenek, hogy azokkal per esetén köny­nyebben lehessen bizonyítani:'! Mit fájjon a tkvi bírónak a perbeli bizo­nyító fél feje?! — Értsük meg a dolgot. Azt ugyebár, emberi gyarlósá­gunknál fogva, ha megfeszülünk sem tudjuk biztosítani, elérni, hogy a telekkönyv tartalma csupa színarany anyagi igazság legyen. Arról tehát szó se lehet, hogy a telekkönyv — mondjuk — ..szentírás ' legyen. Nincs tehát más hátra, mint arra törekedni, hogy a telekkönyv tartalmát, amennyire bírjuk, a megtámadás ellen biztosítsuk. Föl kell tehát hasz­nálnunk minden olyan eszközt, amellyel apasztani reméljük a megtáma­dás eseteit. Ilyen eszköz az okirati kellékek előírása. Nem fogadunk el akármilyen okiratot a bejegyzések alapjául szolgálható jogügyletek iga­zolására, hanem csak olyant, amely így meg így van kiállítva. Abban a kérdésben azonban, hogy minő kellékeket állítsunk föl, figyelemmel kell lennünk főként arra, hogy nagyon ne nehezítsük meg az okirat kiállítá­sát, mert ezzel a telekjogi forgalmat nehezítjük. Ez az, amivel a tk\ i eljárás szabályozója törődik, nem a perbeli bizonyító fél érdeke. Törőd­jön evvel a peres eljárás szabályozója, akinek szintén gondot kell for­dítania ugyan arra, hogy a forgalmat ne nehezítse, de mégis szabadabb keze van, mert könnyebben mondhatja, hogy aki nem akar per esetére

Next

/
Oldalképek
Tartalom