Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés
105 bizalmon, mint azok személyes ismeretségén alapul. Hiszen emlékezhetünk arra a híres ügyre, hogy valaki más nevét írta alá, ezt a közjegyző hitelesítette és a szédelgő a banktól igen nagy pénzt vehetett föl. Az az amerikai, aláírást hitelesítő temetkezési vállalkozó-közjegyző nem is olyan abszurdum, különösen ha négy gimnáziuma van, mint ahogyan nemcsak Amerikában, hanem hazánkban is igen sok az iskolát végzett polgári foglalkozású emberek száma. Ha ugyanis az állam rá meri bízni a névaláírás hitelesítésnél sokkal fontosabb telekkönyveket és telekkönyvi másolatokat négy osztályt végzett telekkönyvvezetőkre, akkor a névaláírás hitelesítését sem kellene éppen jogász kir. közjegyzőre bízni, akik ettől az olcsó funkciótól idegenkednek. Érdekes, hogy hazánkban a névaláírás hitelesítésénél \ sokszor nem kisebb jelentőségű más hitelesítést is bíznak temetkezési vállalkozókra, kádárokra, lakatosokra, akiknek még hat elemi iskolájuk sincs. Ezek a mértékhitelesítők, kik a legutóbbi évekig a mindennemű mérőeszközök hitelesítését végezték. A mértékek hitelesítését kivették ugyan a kezükből, de náluk maradt a hordók jelzése, hitelesítése. A borkereskedőnek ezer és ezer hordóján, a négy elemit végzett asztalos hivatalos bélyegzést végez, könyveket vezet, hivatalt lát el. Már pedig a borkereskedőre nézve fontosabb a sok anyagi érdekkel járó hordó hitelesítése, mint a 300 koronát érő földje eladásáról szóló okiraton lévő aláírásának hitelesítése. Látjuk tehát: külföldi és hazai példa van arra, hogy hitelesítést nem csak közjegyző végezhet. Javaslatom tehát az: tessék az aláírások hitelesítésére bivatott hites egyéneket erre a föladatra minél nagyobb számban kinevezni, velük esküt tétetni. Fizetést sem kell nékik adni, honorálja őket a kinevezéssel járó tekintély és a bizonyára megszaporodó hitelesítésekkel járó csekély, de végeredményben jól fölszaporodó díjazás is. Községekben a hitelesítést végezhetné a jegyző, talán némely helyen a postamester, a tanító, a pap is, aszerint, amint egyik vagy másik van a községben. Ha a jegyző állami anyakönyveket vezethet és hitelesíthet, ha végezheti az állam sok ezerféle, a hitelesítésnél is fontosabb dolgát, akkor elláthatja a hitelesítést is. A községi elöljáróságoknál különben is már kifejlődött a hitelesítés egy neme. Sok kisebb pénzintézet kívánságára a jegyző és a bíró a községi pecsét mellett a kölcsönvevő azonosságát amúgy félhivatalosan igazolja. Ha. az iskolai képzettséghez nem kötött postamester akár milliókról szóló közokiratokat állíthat ki, ha milliók