Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)
Melléklet: Telekkönyvi iskola
55 És nem lehet eléggé hirdetnünk és ismételnünk, hogy a telekkönyvek célja: a bennük foglalt és általuk jogilag képviselt ingatlanokat biztos alapra fektetni s ennélfogva a tulajdont megállapítani, a jog és vagyonbiztonságot fönntartani, a dologi, vagy jelzálog hitelt szilárditani és a birtok bizonytalanságából származható pereket kikerülhetővé tenni. Telekkönyvi minták. Megismervén a telekkönyvek fő- és melléklapjait, a telekkönyvi helyszinelési és betétszerkesztési eljárást és meggyőződvén a telekkönyvek céljáról, hasznáról és elkerülhetetlenül szükséges voltáról, bemutathatjuk immár a fő- és melléklapokat, a névjegyzékeket, birtokrészletlajstromokat, az általános tárgyalási jegyzőkönyvet, egy dülőrajzot, egy telekjegyzőkönyvet, egy betétet, a betétszerkesztéskor a községben' dűlők, birtokrészletek és térképszelvényekről készíteni szükséges kimutatást, végül egy tagosítás következtében átalakított telekjegyzőkönyvet. Ezek után szólni fogunk a már bemutatott főlapok berendezéséről és tartalmáról s bírálva tárgyalunk róluk részletesen és kimerítően. Lássunk tehát egy telekjegyzőkönyvet fő- és melléklapjaival, birtokrészletlajstrommal, névjegyzékkel, általános tárgyalási jegyzőkönyvvel és dülőrajzzal együtt; mert gyorsan és jól valamit megtanulni csak szemléltető oktatás mellett lehet, mivel alapos ismeretekre másként szert nem tehetünk. Amit azonban így megtanulunk: az vérünkké válik és soha többé el nem felejtjük. A hivatalos mintákat mutatjuk be keletkezésük sorrendjében. A Magyar királyság, Horvát- és Tótország, a Szerbvajdaság és a Temesi bánság részére 1855. évi február hó 26.-án kelt igazságügyminiszteri rendelettel kibocsátott utasításhoz — amellyel a telekjegyzőkönyvek szerkesztésére és hitelesítésére vonatkozó utasítás adatott ki — csatolt és az alkotmány helyreállta előtti időben német nyelven szerkosztett minták ezek:
