Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

167 Mikor kell az erdélyi tlkvi rendtartás hatályának területén a megosztásnál betűket? és mikor arabsszámokat alkalmazni? Ezeknél a vázrajzoknál meg már azt látjuk, hogy az 1245. helyrajziszámnak csupán két részre történt széthasitásánál is arabsszámokat használtak. Miért? Azért, mert az 1867. évi november hó 8-án kelt helyszinelési utasitás 29. és 30. §-ai igy rendelték. A további felosztásoknál azután az arabsszámra betűnek, a betűre arabsszámnak kellett itt következnie. Ez a rendelet tehát a további eldarabolásokat szabályozza. Égtájak megjelölése. Ugy a magyarországi, mint az erdélyi tlkvi rendtartás hatályának területén a vonatkozó helyszinelési szabályok szerint a vázrajzon ki kellett irni a szomszédos területek helyrajziszámait is s ha ez a szomszédság ut, folyó, patak vagy határ volt, ezeket is. De az égtájak meghatározása végett a vázrajzra föl kellett tenni a nyilat is, amelynek hegyes felsőrésze az éjszakot, tollas alsó része a délt jelezte, oldalt jobbra tőle kelet, balra pedig nyugat volt. Merről kell az alszámozást kezdeni ? A szétdarabolt ingatlan helyrajziszámának alszámozását mindig a szomszédos kisebb helyrajziszámnál kellett megkezdeni és a nagyobb helyrajziszám felé haladva folytatni, amint ezt a bemutatott vázrajzokon láthatjuk. 1888. évben megkezdették a telekkönyvi betétek szerkesztését, mert az 1886: XXIX. tc. 1. §-a azt rendelte, hogy az 1855 december 15-én és az 1870. évi február 5-én kelt telekkönyvi rendeletek szerint vezetett telekjegyzőkönyvekből ama törvény értelmében telekkönyvi betétek szerkesztessenek. A betétekben hogyan kell a megosztást teljesíteni? A m. kir. igazságügyminiszter az 1886: XXIX. tc. 76. §-ának 1., 4., 5. és 11. pontjaiban foglalt felhatalmazásánál fogva 1888évi október hó 15-én 3834 I. M. E. számai att körrendeletet bocsátott ki, amellyel elrendelte hogy: 1. §. Azon időponttól kezdve, a midőn valamely község telekkönyvi betéteinek elkészültét a betétszerkesztő