Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

146 1848. előtt a mai értelemben vett tulajdonjog nem volt. A magyar szent korona volt a tulajdonosa minden földnek. A földesúr, a polgár, a nemes, a jobbágy csak haszonélvezője volt a földnek. Ezért nem volt szabad engedély nélkül örökre, hanem csak időlegesen elidegeniteni a fekvőséget idegeneknek. Régi törvényeink szerint ingatlanok megszerzése a következő módokon történt. 1. Adomány (donatio) utján. Hazai jogunkban a királyi jog volt az adományrendszernek az alapja, mely alatt az ország szent koronájának az a hatósága értendő, melynél fogva az összes földbirtokot képviseli. A királyi adomány tulajdonképen nem volt egyéb, mint a királyi jognak az adományozás által másra való átruházása, mely által az adományos jószág annak tulajdonává vált. Az adomány utján megszerzett tulajdonjog azonban két bontó feltételhez volt kötve: ha az adományos utódai, kik az adománylevélben foglaltatnak, kihalnak és ha az adomány birtokosa oly büntettet követ el, melyet a törvény hűtlenségnek nyilvánít, a jószág a szent koronára visszaszállott és uj adományozás tárgyát képezte. Az 1852. évi nov. 29-iki (illetve erdélyre nézve az 1853. május 29-iki) ősiségi nyilt parancs'és az id. törvk. szabályok I. k. 3. §-a azonban a királyi és nádori adományozás rendszerét teljesen hatályon kivül helyezte. 2. Az örökös érdemdijazás (inscriptio) utján, amelynél fogva a fekvő birtok tulajdona személyes érdemek s illetőleg hü szolgálatok megjutalmazására örök időre átruháztatott. Tárgya mind ősi, mind szerzeményi vagyon lehetett. Az adományos jószágra nézve azonban a fiskusnak az adományos család magszakadása esetén feléledő jogára való tekintettel csak akkor volt hatályos, ha királyi jóváhagyással történt és érvényéhez minden esetben megkivántatott, hogy örökvallás formájában történt. 3. Az örökvallás (fassió perennalis) utján, amely oly ünnepélyes intézkedés volt, mely által ingatlan vagyon tulajdona örök időre másra ruháztatott át. 4. Jószágcsere utján 5. A peregyezség (transactio e dubio litis eventu) vagyis oly kétoldalú szerződés utján, mely által a felek bizonyos vagyonra vonatkozó még kétes kimenetelű pert kölcsönös engedmények mellett megszüntettek.