Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

105 sonen sind, so wie die eigenthümlichen Benennungen raoralischer Personen, sind mit grösseren Buchstaben auf eine in die Augen fallende Weise zu schreiben. Es muss insbesondere darauf gesehen werden, dass die Namen und Benennungen der Grundbesitzer genau abgeschrieben werden. Eigenmáchtige, sogenannte orthographische Verbesserungen in der Schreibart sind überhaupt streng untersagt. Az 1867 nov. 8-iki Utasítás 71. §-ának d) pontja pedig ezt mondja: Minden telekkönyvi jegyzőkönyvet közvetlenül a birtokosok nevének a helyszinelési jegyzőkönyvvel megegyező beirásával kell kezdeni. A birtokosok vezetéknevét s az erkölcsi személyek saját elnevezését szembeötlő nagy betűkkel kell kiirni. önhatalmú, úgynevezett helyesírási kiigazítások családinevek írásmódjában szorosan tiltatnak. Ezekből a szabályokból látjuk, hogy a helyszíneléskor a birtokosok neveit és a jogi személyek elnevezéseit a telekjegyzőkönyv A lapján, annak fején kellett bejegyezni. A helyszíneléskor felvett birtokosokat (földbirtokosokat) tulajdonosokul lehet-e tekintenünk? A helyszinelési szabályok egyszer birtokosról (földbirtokosról), másszor tulajdonosról beszélnek. Valójában azonban a tulajdonosnak, nem pedig a mai értelemben vett birtokosnak a kinyomozása volt a helyszínelésnek célja. A helyszinelési szabályok sajátlag a tulajdont akarták meg állapit ani (constatálni) és megszilárdítani. Minthogy azonban a telekkönyvezési olyanok végezték, akik nem voltak jogászok és akiknek hatáskörébe a tulajdonjog kérdésében fölmerülő viták elintézése nem tartozott, minthogy továbbá az osztrák polgári törvénykönyv 287. §-ában emiitett közjószág és álladalmi vagyon kivételével minden földrészletet telekkönyvezni kellett s az esetleg csak néhány földrészletre vonatkozó jogvita elintézéséig a telekkönyvezési nem lehetett pusztán amiatt elodázni, hogy a telekjegyzőkönyvekbe csak a bíróilag elismert tulajdonosok jegyeztessenek be: ezért