Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)
1913 / 7-8. szám - Visszavont rendeletek
114 ott, ahol a rendeleteket végre nem hajtották, felügyeleti uton hassanak a végrehajtásukra. Még nem volt olyan rendelet, amely olyan sok vitára talált volna, mint amilyenben az átszámoztató rendeletek részesültek. Mi gyakorlati szakemberek a rendelet megjelenésének pillanatában láttuk, hogy végrehajtásuk nagy nehézségbe ütközik, a rendszeresített nagy helyrajzi számokat nem tudjuk a térképnek kis ábráiba beirni. Nagy hátrányokat jósoltunk abból, hogy a felek által kiállított vázrajz- és okiratban kitüntetett helyrajzi számok nem maradhatnak meg, hanem azokat a telekkönyvi hatóság kicserélgeti. A korábban származott részleteknek hivatalból való átszámozásától féltettük á telekkönyv áttekinthetőségét és megbízhatóságát. A második rendelet meg éppen megdöbbenést keltett, mert megbontotta a telekkönyvnek és a kataszternek összhangját. Megtörtént az, amire nem is emlékezünk : ügyvédi kamarák, szaklapok, napilapok, birák kijelentették, hogy a rendeletet ezért törvénytelennek tartják. A betéteket vezető telekkönyvi hatóságoknak mintegy fele megtagadta a rendeletek végrehajtását. A birák, bírói függetlenségükre hivatkoztak. E sorok írója a szaksajtóban és a napilapokban iparkodott festeni azokat az állapotokat, amelyeket a rendeletek okoztak. Teljesen tudatában voltam a felelősségnek, mikor egyik napilapban azt állítottam, hogy ha a rendeletek soká fennállanak : csőd elé viszik a telekkönyvek megbízhatóságát. Láttuk ugyanis azokat az állapotokat, amelyeket az egyébként is sok helyen félreértett és rosszul alkalmazott rendeletek okoztak. Igen nagy megelégedéssel és hálával tartozhatunk tehát az igazságügyminiszter urnák, hogy hivatali elődjének, kétségtelenül sok jóakarattal kiadott rendeletét visszavonta és megszabadította a telekkönyvi hatóságokat a rendeletek teremtette hátralékoktól, küzdelmektől. A rendeletek visszavonása egyúttal elismerése annak is, hogy a jóakaratú kritika, a férfias szókimondás illetékes helyen mindig meghallgatásra talál, s hogy a bíró, a tisztviselő, a szakirodalom mindig nagyobb szolgálatot tesz, ha véleményét őszintén nyilvánítja, mintha szolgai meghunyászkodással vagy számító hízelgéssel iparkodik véleményét véka alá rejteni. A visszavonó rendelet a Budapesti Közlöny 1913. július 15,-i számában jelent meg a következőképen:
