Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 6. szám - Munka-kiosztás

106 hrszámu utcaterületbe beolvasztatni, 661 Q-öl teriilet pedig a 2924. ktsz. 156 • •öl területű ingatlanba beolvasztatni s azután a 2923. hrsz. ingatlan térmértéke 390 D-ölre, a 2924. hrsz. ingatlan térmértéke ellenben 817 d-ölre kiigazittatni rendeltetik. A 2923. hrsz. most már 390 n-öl területű ingatlan ezen betétből lejegyeztetni s a sz. betétbe átjegyeztetni s ott a tulajdonjog A javára bekebleztetni rendeltetik. A végzést nem találtam helyesnek. Ezért szóbeli jelentést tettem a következőkép: A 2924. hrsz. ingatlanhoz nem nyúlt senki. Nem lehet tehát szó a térmértékének kiigazításáról. A 2923. hrsz. ingatlannak a 2924. mellé eső részletét (661 •-öl) nem lehet „beolvasztani", mert beolvasztásról csak 50 •-öles és ennél kisebb részletnél lehet szó. Helytelen az, hogy az az egyik részlet, amely eddig 2923. szám alatt állt, ezután 2924. alatt szerepeljen. Ha már a gyakorlat alapján elfogadjuk azt, hogy a 10 •-ölet megszámozás nélkül az útba olvasszuk, akkor ez a föladat áll előttünk: A 2923. hrsz. ingatlant kétfelé kell osztani s a két részletet a legmagasabb szám után következő számokkal megjelölni s e számok alá irni a 2923. eddigi számot. Ha a legmagasabb szám 5000., akkor a 601 D-öles terület on^K a másik pedig 2923. 5002. ? . . , 5002 2£ on ' pedig vissza kell jegyezni az eddigi tulajdonos javára. Ennek nevén tehát a 2924. hrsz. 156 •-öllel, és az 2923 hrsz' áll 661 •-öllel. Mi lesz a szegény telekkönyvvel és kataszterrel, ha ennyiféle felfogással gabalyitják össze ? Sok végzésben és bejegyzésben ezt olvassuk: Az 1912. október 12-én kell eredeti kötelezvény alapján ..." Ha egyszer minden végzés és bejegyzés amúgy is csak eredeti okirat alapján történhetik, akkor fölösleges az eredeti szó kitétele éppen ugy, mintha ezt irnám a telekkönyvbe: „Az 1912. október 12.-én kelt, tintával irt, bekebelezési az 4 ' számot nyeri. Az " átmegy az uj vevő javára, az ^y^o. 2923.