Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 4. szám - Az állam teljes és korlátozott bányamivelési jogáról [1. r.]

c) pontja a „külön" jelzőt csupán a birtokrendezési eljárásról fölvett általános tárgyalási jegyzőkönyvtől (30/1909. I. M. sz. rendelet 21. §) való megkülönböztetés okából használja. Ennélfogva, ha a birtokrendező bíró a tényleges birtokosnak tulajdonosul bejegyzése végett jegyzökönyvet kószit, ez a jegyzőkönyv csak az 1892: XXIX. t. c. 2. §-a első bekezdésének 2i a) pontja és 4. §-a értelmében a fél által beadható kórvényt helyettesitheti és igy nem teszi mellőzhetővé azt, hogy a telekkönyvi hatóság a jegyzőkönyvbe foglalt kérelem alapján a helyszíni eljárásnak foganatosítása végett a már idézett 24.366/1893. I. M. számú rendelet 114. §-a értelmében kiküldöttet rendeljen, hacsak fenn nem forognak azok az okok, amelyeknél fogva a telekkönyvi hatóság kiküldöttjének helyszíni eljárását az idézett rendelet 121. vagy 124. §-a értelmében mellőzui lehet. Hogy a birtokrendező bíró e részben továbbmenő hatáskörrel nem bir, kitűnik az 1892 : XXIX. t. c. 2. §-ából, amely szerint a tényleges birtokosnak tulajdonosul bejegyzésére irányuló eljárást a telekkönyvi hatóságnak kell folyamatba tenni; ugyané törvény 6. §-a pedig megszabja, hogy azokat a teendőket, amelyeket a tényleges birtokos tulajdonosul bejegyzésére irányuló eljárásnál a betétszerkesztés során bizoitság teljesít, a telekkönyvi hatóság kiküldöttje foganatosítja. Mindezeken a törvényes szabályokon a birtokrendezési eljárást szabályozó 30/1909. IM. számú rendeletnek 130—132. §-ai mitsem változtattak és törvényes felhatalmazás hiányában nem is változtathattak. A birtokrendező biró a tényleges birtokosok tolokkönyvezésének előmozdítása körül a legeredményesebben ugy jár el, ha különválasztja azokat az eseteket, amelyekben a fennforgó körülményeknél fogva a tényleges birtokállapot perenkivüli telekkönyvezése a rendes telekkönyvi eljárás utján (a telekkönyvi rendtartás szabályai szerint) várható, azoktól az esetektől, amelyekben ez a telekkönyvezés csak a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló 1892 : XXIX. tcikken alapuló kivételes eljárás mellett remélhető. a) Az első esetekben a birtokrendezö biró feladata, hogy minden egyes bejegyzési kérelem felől külön-külön készítsen jegyzökönyvet oly módon, hogy a jegyzőkönyvet, mintha csak a felek rendes Írásbeli telekkönyvi kérvénye volna, a telekkönyvi hatóság a telekkönyvi rendtartás szabályai szerint elintézhesse. A jegyzőkönyv felvételénél a 24,366/1892. I. M. számú rendelet 62. § a és a 30/1909. I. M. számú rendelet 131. §-ának b) és c) pontjai irányadók. A birtokrendező birónak az itt említett külön jegyzőkönyveket a telekkönyvi hatósághoz lehetőleg a felvétel napján, legkésőbb azonban a következő napon kell beküldeni .24,366/1893. I. M. számú rendelet 74. § 3. bekezdésének hasonszerüségej, hogy a telekkönyvi hatóság mielőbb elintézhesse s a végzést a birtokrendező birónak is még az előmunkálatok során kézbesíthesse. b) A második esetben vagyis akkor, ha a tényleges birtokállapot telekkönyvezése csak az 1892 : XXIX tcikken alapuló kivételes telekkönyvi eljárás utján várható, az 1892 : XXIX. 2. §-a első bekezdésének nem 1. a) pontja, hanem 2. a) pontja és 4. §-a (24,366/189:1 IM. s?ámu rendelet IV. fejezet) nyerhetnek csak alkalmazást. Ennélfogva a biitokrendező bírónak ebben az esetben mindenekelőtt fel kell világosítania az érdekelt feleket arról, hogy habár a birtokrendező biró jegyzőkönyvet készit, a telekkönyvi hatóság külön