Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 4. szám - Dr. Imling Konrád

66 fölött, szeretetteljes gonddal ápolta és fejlesztette azt és egész hévvel, nagy tudományának minden fegyverével erélyesen verte vissza az ellene intézett támadásokat. De minket is, e nagy intézménynek kicsiny és gyarló szolgáit és művelőit is mindig szemei előtt tartott. Gyöngéd szeretettel ölelt keblére, ha megérdemeltük; buzditott, bátoritott és jóságosan serkentett az alapos munkára, ismereteink gyarapítására. 0 maga járt legelői az önfeláldozó fáradhatatlan munkában s a szellemi kincsek megszerzésében, a melyeket könyveiben pazarul szétosztott közöttünk. Ámde éberen figyelt hibáinkra és gyöngeségeinkre is. Meglátott rökíön minden szabálytalanságot és atyailag intézkedett azok megszüntetése iránt. Haragra csak akkor lobbant, amikor azt látta, hogy hanyagság, gondatlanság és a magyarnak rettenetes átka: a felületesség okozta a hibát. Oh, hányszor kelt ki ezek ellen cikkeiben is! Most tudjuk csak igazán, hogy ki és mi voltál Te nekünk: Mesterünk, Atyánk! 0 nézz le ránk onnan a magasból és lásd, hogy zokogunk árvaságunk miatt. Gyászba borultunk nemcsak mi, hanem szivünk szerelme: a telekkönyvi intézmény is. Ki véd meg ezután bennünket? és ki védi meg a telekkönyvi intézményt, az igazságszolgáltatásnak ezt a mostoha gyermekét, ha már Te is elhagytál bennünket ? I Emléked bátorítson és erősitsen ezután bennünket a további küzdelemre. Emléked legyen a mi talizmánunk. Szent fogadalmat teszünk a Te emlékezetedre, hogy a mi árva gyermekünket, a telekkönyvi intézményt, soha el nem hagyjuk, hanem teljesen odaadó nagy szeretettel ápoljuk, gondozzuk és fejlesztjük nagygyá és hatalmassá e hazának diszére és büszkeségére. Szent fogadalmat teszünk, hogy emléked és példád folyvást szemünk előtt tartva, levetkőzzük magunkra öltóit hibáinkat, hogy olt fent örömed teljék bennünk és teljes megelégedésedet kiérdemeljük. Káplány Gésa.