Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 10-12. szám - A blanketták és bejegyzési minták. 1. r.

ezekre a cselekményekre vonatkozó rendelkezést is föl kellett volna venni. Harezekre bizonyos esetekben nem lenne szükség, akkor a biró a megfelelő sorokat áthúzná. Ezzel kevesebb dolog lenne, mintha a 2—3 sort minduntalan a végzésbe kell irni. Erre azt mondhatják, hogy az átjegyeztetés nem tartozik a birói rendelkezések közé. Csakhogy ez a rendelkezés minden tkvi hatóság végzésében benn van. A blanketták mellett nem tudjuk határozottan, hogy azok melyik felfogást helyeslik? Egyről-másról. Irta Sági János. Azt merem állítani, hogy a bürokratizmus terén az emberek majdnem kétszer annyit irnak, mint kellene. Hivatalos Írásaink tele vannak régi, megszokott czopfokkal, amelyeket levetni nein tudnak. Az emberek mindenféle fölösleges sallangokkal tömik tele az Írásaikat, szaporítják a szót. így nemcsak maguknak csinálnak fölösleges dolgot, hanem azok idejét is elrabolják, akiknek az ő Írásaikat tömegesen kell olvasni. Hosszú tapasztalásból mondhatom, hogy a bíróságokhoz érkező beadványokban is 30—50 százalókkal több szöveg van, mint amennyit azok szabályszerűsége megkíván. A keresetekben, a periratokban valóságos regényeket mondanak el hosszú lére eresztve. Pedig ebből a biróra csak a lényeg tartozik. Minden fölösleges betű, fölösleges szó éven át, már egy embernél is, igen sok hiábavaló munkára rug föl. * Tiz okiratkószitő közüi hat igy irja a kebelezósi engedélyt: „Megengedjük, hogy a tulajdonjog minden további megkérdeztetésünk nélkül bekebleztethessók." Igazán érdekes, hogy a dölt betűkkel szedett értelmetlenség, régi copf, milyen kipusztithatatlanul meygyökeresedhetett. Soha semmiféle rendelet nem irta elo, hogy a feleket a tkvi beadvány érdemi ügyében meg kellene hallgatni. Sőt a szabály az, hogy a telekkönyvi kérvényeket vagy helytadóan, vagy elutasítóan kell elintézni. írjuk tehát egyszerűen ezt: „A tulajdonjog bekebelezését'megengedjük." Ez teljesen elég. A „minden további megkérdeztetésünk nélkül" kifejezés időtrabló szakértelmetlen cafrang az okiratokban. * Igen elterjedt szószaporítás ez is: Megengedjük, hogy a zálogjog töröltessék, illetve a törlés bekebleztessók. A törlés általános fogalom. A zálogjog törlését előjegyezhetjük vagy bekeblezhotjük. Ha tehát egyszer határozottan megmondom, hogy a törlést bekeblezzók, akkor teljesen fölösleges ós értelmetlen még hozzábiggyeszteni a töröltetést, illetve szavakat. * Sokan az adásvevési szerződésnek teljesen egyforma két példánya közül az egyikre ráírják kívül azt: „Másolat az adóhivatal részére." A másikra: „Másolat a telekkönyvi irattár részére." A telekkönyvi hivatal azt ugy is latja, hogy azok masoiatok; azt is tudja, hogy az egyiket a telekkönyvi, nom a szaharai szült m irattára részére csatolták be. Sőt a tkvi hivat* 1 annyira órtelmes, hogy tudja, hogy az egyik ínásoiat öt ületi, a má* 8ik az adóhivatalt. Minek tehát ilyen eíemi dolgok írásával tölteni az időt és koptatni a szines ceruzát.