Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 3. szám - Naplopás

Öt Igaz ugyan, hogy a rendtartás ekként intézkedik. Csakhogy mikor a rendtartást olvassuk, annak szellemébe kellene hatol­nunk. Ez pedig csak olyan esetre gondolhat, amikor a lehető­ség fenforog arra, hogy az eldarabolásnál a jelzálogos hitelező károsodhatik. Kérdjük most már, hogy a józan ész szempontjából a kincstár károsodhatik-e ezért, mert a 12 koronával megterhelt 10 darab ingatlan közül egyikből kihasitanak néhány ölet, amelyet különben tovább is terhel a zálogjog ? Tudjuk, hogy pl. a vételi illeték 4*3%, tehát a megterhelt ingatlan még 957% értékkel több biztosítékot nyújt a reá be­kebelezett összegnél. Mit szóljunk akkor, mikor az örökösödési és a két átírási illeték csak 2*5%, s mikor az ingatlan rendesen háromszor annyit ér, mint amennyit a kivetés alapjául bemutatott adó­bizonyitvány feltüntet ? Minden telekkönyvi hatóság tudja azt is, hogy adóhivatal még sohasem jelent meg azért, hogy az eldarabolást megen­gedje vagy ellenezze. Tudjuk azt is, hogy az ujabb szabályok a rendtartástól eltérő eljárásban, még a magánfelek követelésével terhelt ingat­lanok eldarabolásánál sem kivánják meg a jelzálogos hitelezők meghallgatását. Az ujabb felfogás tehát fölöslegesnek tartja az öreg telekkönyvi rendtartás óvatosságát. Miért tűznek ki tehát a telekkönyvi hatóságok apró-cseprő kincstári követelések miatt tárgyalásokat? Az nem felelet, hogy azért, mert a rendtartás parancsolja. Végre is a bírónak az életet, az észszerüséget is kell nézni, s meg kell neki látni azt, hogy ha intézkedése a leg­világosabb haszontalanság. De mondjuk, hogy mégis kell tárgyalást rendelni. Kérdjük azonban, hogy miért idézik meg minden esetben a telekkönyvi tulajdonosokat és a vevőket, minek fárasztanak be szerte a hazában olyan temérdek embert, mikor a rendtartás csak „a hitelezők előleges meghallgatását" emliti, más telek­könyvi érdekelt idézgetéséről pedig egy szót sem szól? Jól tudjuk, hogy tízezer eset közül egyszer történik meg, hogy a jelzálogos hitelező ellenezné és ellenezhetné az eldarabolást. Minek tehát az emberek napjának olyan nagymérvű el­lopása ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom