Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 3. szám - A jelzálogkövetelések forgathatóságáról

80 korona kölcsönöknél nem alkalmazható, mert hiszen ezek arra rendszerint nem alkalmasak. Közönséges engedményezés utján pedig ezen követelések tovább nem adhatók, mert az engedmény kiállításával és a felülkebelezéssel járó bélyeg- és ügyvédi költségek megint 5—6%-nyi veszteséget okoznának. A mobilitásra való tekintettel tehát a vidéki intézetek mindnehezebben engedélyezik az ilyen kisebbrendü jelzálogkölcsönöket és előnyben részesitik a mindkét félre nézve oly veszedelmes váltóhitelt. Az a kisgazda tehát, aki „zsiránst" szerezni nem bir, vagy nem akar, az úgynevezett falusi kölcsönökre van- utalva, amelyek azután csakugyan drágák. A kérdés már most, vájjon lehetne-e a kisebb jelzálogkölcsön-üzlettel járó imént vázolt hátrányokat megszüntetni, vagy legalább csökkenteni ? Az első hátrányon, vagyis a költségességen feltétlenül lehetne segiteni. Azt tartom ugyanis, hogy minden veszedelem nélkül lehetne kimondani azt, hogy 2000 koronáig intézetek javára kiállított kölcsönkötvények után csakis az I. fokú bélyegilleték rovandó le, hogy továbbá az ezek alapján eszközlendő bekebelezések a bekebelezési illeték alól mentesek (200 koronáig most is mentesek) és az ilyen követelésre vonatkozó törlési engedély is csak 1 korona állandó bélyegilleték alá essék. Ez jogos kivánság; mert ha a kisbirtokoson segiteni akarunk, magának az államnak kell eljárnia és nem szabad épp ő neki a leggyöngébb gazdasági osztály szorultságát kiaknáznia; de nem is jelentene ez tulnagy áldozatot, illetve tényleges kárt, mert hiszen ezen kölcsönök nagy része eddig amúgy is a bélyegilletékkel alig terhelt váltóalakban bujkált. A másik hátrány, vagyis az „immobilizálás"-nak, ha nem is megszüntetésére, de legalább csökkentesére lehetővé kell tenni azt, hogy a kölcsönnyujtó intézet ezen jelzálogkölcsönköveteléseket ép oly könnyen és olcsón tovább adhassa (leszámítolhassa illetve fedezetül adhassa) mint ez időszerint a váltót. E célból meg kellene engedni, hogy a nyilvános számadásra kötelezett intézetek javára a kölcsönkötelezvények „rendeletre" is kiállíthatok, ezek alapján a zálogjog az illető intézet „vagy annak rendeletére" bekebslezhető és ezen köte-