Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1912 / 3. szám - A pénzügyi hatóságok és az ingatlanokra vonatkozó sorrendi tárgyalások
76 A királyi illetékkiszabási hivatal azonban hivatkozva a már elfoglalt elvi álláspontjára, az illetéknek ingatlanonkint való felosztását megtagadta. A telekkönyvi hatóság ezek után a törvény világos rendelkezése alapján a felszámított — körülbelül 1700 koronát kitevő illetéket a sorrendből kihagyta. A kincstár képviselője a biróság sorrendi végzése ellen felfolyamodással élvén, a királyi tábla az illetéknek a sorrendből való kihagyása iránti birói végzést helybenhagyta indokaiból és még azért is, mert az 1881. évi LX. tcikk 190. §-ának harmadik bekezdése kifejezetten a jelzálogilag biztosított követelesek tekintetében állapítja meg a áologi egyetemlegességet; a törvénynek erre vonatkozó rendelkezése tehát a 189. § b) pontja alapján előnyösen soroztatni kért kincstári követelésre vonatkozólag alkalmazást nem nyerhet. így tehát a vagyonátruházási illetéket a királyi kincstár, mivel az a sorrendből jogerősen kihagyatott elvesztette, mert a bekebelezés rangsorában arra a vételárakból már mi sem jutott. A fennforgó esetben a királyi kincstár nyilvánvalóan kárt szenvedett; amennyiben a sorrendi tárgyaláson megjelent felek az illetéknek ingatlanon kénti felosztásába beleegyeztek és felosztás esetén az teljes kielégitést nyert volna. A kincstár képviselőjének módjában állott az illetéket ingatlanonkint megosztva felszámitani és pedig vagy a kikiáltási árak, vagy az elért árverési vételárak alapján és arányában. Azonban az illetékkiszabási hivatalnak téves elvi álláspontja miatt a félosztás a kincstár képviselője által nem történt meg. A városi átiratási és engedelmi dijat (1%) a székesfőváros képviselője — ugyanaz a tiszti ügyész — az egyes ingatlanok után szabályszerűen felosztván, ez a dij soroztatott és teljes kielégitést nyert. Nagy jogsérelem ejtetnék a telekkönyv nyilvánosságában s a törvény erejében bizó jelzálogos hitelezőkön, ha a királyi illetékkiszabási hivatal által vitatott elv alapján az egyetemlegesség az előnyösen kielégitendő illetékre állapíttatnék meg; mert e szerint ha a jelzálogos hitelezőnek csak az egyik ingatlanra lenne zálogjoga bejegyezve és a kincstár az illetéket egészben csak ebből kérné kielégíteni: jelzálogos követelését egészen elveszítené, mig a fentebb kimutatott törvény és igazBég alapján követelését esetleg egészben megkapja,