Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 10. szám

291 Ha az ügyvédi dij vagy kiadás iránt per vagy a jelen §-ban szabályozott eljárás van folyamatban, az ügyvéd jogosult a tel részére az illető ügyben behajtott pénzt a felszámított dij és kiadás erejéig a félnek való kiadás helyett birói letétbe helyezni. Á letétel költségét a per vagy a megállapító eljárás eredményéhez képest a fél vagy az ügyvéd viseli. A fél a perköltséget vagy más eljárási költséget, amelyben az ellenfél részére marasztalták, ha az ellenfelet a marasztaláskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek kezéhez köteles fizetni. Harmadik személyek igényeivel szemben ily költségre ennek az ügyvédnek elsőbbségi joga van.1 Az 1868: LIV. tc. 252. §-a és a sommás eljárás 108. §-a szerint az ügyvéd dija és kiadása az Ítéletben saját felével szemben is megállapítandó. A polgári perrendtartás az indokolás harmadik cime tizenhatodik fejezetének bevezetésében előadott indokokból ezt a rendelkezést megváltoztatja és az ügyvéd dijának és költségének saját felével szemben való megállapítását mellőzi. Ennek következtében az ügyvéd dijának és költségének megállapítása saját felével szemben csak ugy volna lehetséges, hogy az ügyvéd költsége iránt pert indítana fele ellen. Ez abban az esetben, amikor a fél hajlandó a költségek fizetésére és csak azok elfogulatlan megbecslését kívánja, fölösleges perre adna okot. Gondoskodni kellett tehát oly perenkivüli eljárásról, amellyel az ügyvéd költségét fele ellenében per nélkül is meg lehessen állapítani. De szükség van az ügyvédi költségnek erre a megállapítására más okból is. Az ügyvédi rendtartás 58. §-a szerint peres ügyekben a perbírósága illetékes az ügyvédi költség iránti perekben. Ezt a rendelkezést a polgári perrendtartás mellőzi és 36. §-ában ezekben a perekben is az általános illetékességen kivül az ügyvéd bíróságát teszi illetékessé. Bizonyos esetekben azonban kétségtelen, hogy a per bírósága legalkalmasabb arra, hogy az előtte lefolyt eljárás költségét megállapítsa. Erre a költségmegáliapitásra azonban nemcsak a polgári peres ügyekben, hanem perenkivüli ügyekben — ideértve a végrehajtási ügyeket is — szükség van. És ez szolgál indokul arra is, hogy a költség megállapításának ez a módja nem a polgári perrendtartásban, hanem ehelyütt nyer szabályozást. Büntető ügyekben a Bp. 485. §-a gondoskodik arról, hogy az ügyvéd és a megbízott költségei és dijai a féllel szemben megállapíthatók legyenek. Ezekre tehát itt kiterjeszkedni nem szükséges. (Folytatása a jövő számban következik.)