Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 10. szám

289 Az 1874: XXXIV. tc. 66. §-a szerint az ott megjelölt esetekben az ügyvéd elleni panasz következtében a törvényszék hivatalos vizsgálat alapján határozatot hoz, amely ellen fokozatos felebbezésnek van • helye. Ez nem tulajdonképeni peres eljárás és részleteit az 1879 május 1-én 4544. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet szabályozza. A törvény nem akarja ezt az eljárást érinteni és ezért, nehogy a fokozatos felebbezés alatt a polgári perrendtartás hatálybalépte után szóbeli felebbezési eljárást értsenek, kifejezetten kimondja, hogy a felebbezés helyett itt a polgári perrendtartás szerinti felfolyamodást kell érteni. Nehogy azonban a másodfokú határozat elleni felebbvitel a Pp. 555. §-ának alkalmazása következtében korlátoztassék, megengedi a törvény a felfolyamodást a másodbiróság helybenhagyó határozata ellen is. Az ügyvédi rendtartás 78. §-a a fegyelmi bíróság tagjainak kizárására nézve az 1868: LIV. tc. 56. §-ára hivatkozik. Mivel ez a § hatályát veszti és a fegyelmi eljárás természeténél fogva közelebb áll a bűnvádi perrendtartáshoz, mint a polgárihoz, ezt a rendelkezést a bűnvádi perrendtartás 64. §-ával kellett helyettesiteni. Az ügyvédi rendtartás egyéb hatályban levő rendelkezései, amennyiben a polgári perrendtartás és az azt életbeléptető törvény másként nem rendelkeznek, érintetlenül maradnak. — így például a jelen törvény 97. §-ának az a rendelkezése, hogy a társas biróságok előtti tárgyalásokon ügyvédjelölt nem lehet ügyvéd helyettese, megszoritja az 1874: XXXIV. tc. 15. §-ának azt a rendelkezését, hogy az ügyvédjelölt a biróságok és hatóságok előtti tárgyalásoknál az ügyvédnek, akinél joggyakorlaton van, helyettese lehet. Mivel a Pp. 106. és 107. §-a a képviselet megszűnéséről csak az ellenféllel szemben rendelkezik, magától érthető, hogy az ügyvédi rendtartás 41—43. §-ai, amelyek a meghatalmazás megszűntét csak a megbizóval szemben szabályozzák, továbbra is hatályukban maradnak, és hogy az ügyvédi rendtartás 37. §-ának azok a rendelkezései, amelyeket a Pp. 468. §-a helyettesit, csak perenkivüli ügyekben lesznek alkalmazhatók. A bűnvádi perrendtartás és a polgári perrendtartás az ügyvéd részéről csak a tárgyaláson elkövetett rendzavarás esetére rendelkeznek. Ha az ügyvéd a beadványban sértő kifejezést használ, az 1887 : XXVIII. tc. 3. §-a értelmében illetékes fegyelmi bíróság vonja felelősségre. Ezek a rendelkezések hatályukban továbbra is fenntartatnak, amivel a törvény azt a kétséget oszlatja el, mintha az ügyvéd a peres eljárásban végzett cselekményeiért csakis a polgári, illetőleg a bűnvádi perrendtartás által meghatározott esetekben volna büntethető. (Min. ind.) 18. §. Az ügyvéd polgári peres és perenkivüli ügyekben — ideértve a végrehajtási ügyeket is — az