Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 7-8. szám - A sok telekkönyv és a jegyző

222 korona a végrehajtást szenvedő javára a végrehajtás alól mindenesetre mentes maradjon. Indokok: A Vhn. a 6, 7. és 11. §-aiban meghatározott adósoknak ott felsorolt szolgálati illetményeit, valamint ugyanezeknek a szolgálati viszonyból folyó nyugdíjaztatásból eredő nyugdiját vagy a nyugdíj természetével bíró más járandóságát a végrehajtás alól részlegesen és kót irányban mentesiti. Az első mentesség abban nyilvánul, hogy a most kö'úlirt illetményeknek, illetőleg nyugdíjnak kétharmadrésze nem vonható végrehajtás alá A másik mentesség abban áll, hogy a szolgálatban levőknek illetményeiből évi 2,000 korona, a nyugdijasoknak nyugdijából pedig évi 1,200 korona a foglaláson tul mindenesetre érintetlenül marad. Ezzel az általános szabállyal szemben a Vhn 9. és 14. §-ai azt a kivételt irják elő, hogy amennyiben a végrehajtás az adós ellen feleségét, fel- vagy lemenő rokonait illető, valamint törvénytelen gyermek javára megállapított tartás miatt intéztetik, a 6 § ban és a 7. § elhö három bekezdésében, valamint a 11. §-ban és a 13. § utolsóelőtti bekezdésében megállapított mentességek felényire szállnak alá. E kivételes rendelkezés tehát helyesen ngv alkalmaztatik, hogy a kétharmadrészben mentes illetményekből, illetőleg nyugdíjból ezeknek fele része a 9. és 14. §-okban felsorolt címeken mAg végrehajtás alá vonható; továbbá, hogy a különben le nem foglalható évi 2,0Ü0 korona, illetőleg évi 1,200 korona csak felében marad érintetlenül, vagyis évi 1,000, illetőleg nyugdíjra vezetett végrehajtás esetében évi 000 korona összeg a végrehajtás alól mentes marad. A most megjelölt értelmezésnek helyességét nemcsak az a nyelvtani és logikai magyarázat igazolja, hogy a mentességeknek felényire való alászállása alatt nem lehet mást érteni, mint a különben mentes összegeknek számtani felét, de igazolja az a cél is, amelyért a törvényhozás a- Vhn 9. és 14. §-ainak rendelkezéseit alkotta. A Vhn. alapjául szolgáló miniszteri javaslat ugyanis minden megkülönböztetés nélkül azt tervezte, hogy az adós ellen f jleségét, továbbá a fel- vagy lemenő rokonait illotő tartás miatt intézett végrehajtás esetében a 750 koronán feliili szolgálati járandóság, tényleges szolgálaton kivül pedig az évi egész njugdij lefoglalható legyen. Ezt a rendelkezést a képví>előház igazságügyi bizottsága ugy a tényleges szolgálatban levőkkel, mint a nyugdijasokkal szemben méltánytalannak tartotta és abból indult ki, hogy a most emiitett tartási igények eléggé vannak biztosítva, ha ezek behajtása végett az egyébként mentes járandóságoknak fele része igénybe vehető. A mentes járandóságok két irányban lévén a törvényben meghatározva, önként következik, hogy e két irányban való mentességek szállanak alá felényire s így a különben meghapyott évi 2,000, illetőleg évi 1,200 korona is csak fele összegükben foglalhatók le. Ellenben az évi 1,000 korona és azon aluli tényleges illetmény vagy az évi 600 korona és az azon aluli nyugdíj még a Vhn. 9 és 14. §-ainak eseteiben sem foglalhatók le, mert különben a képviselőház igazságügyi bizottsága által módosított miniszteri javaslatban kifogásolt az az álláspont érvényesülne, amelynek éppen megszüntetése végett javasolta az igazságügyi bizottság a következő rendelkezésnek a törvénybe felvételét: „ha