Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 4. szám - A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ainak értelmezése körül fölmerülő kérdésekről

131 1 Azok a tolokkönyvi bejegyzések, amolyok záloglovolok vagy más közforgalmú kötvények kibocsátására jogosított pénzintézetek követeléseinek biztosítására szolgálnak, rondszorint sok mollékkötolozetlsógot s a kötelezettség tekinteteben sok részletezést tartalmaznak, s e miatt igen terjedelmesok. Különösön e kövotelésok jogi természetének a feljegyzése terjodolraes. Ez a telekkönyvvezetéssel járó munkát nagyon megszaporítja, a bejegyzés teljesítését ós kapcsolatosan a kölcsön folyósítását késlelteti; azonfelül még azért is hátrányos, mert a telekkönyv tartalmának áttekinthetőségét megnehezíti. Pedig a kérdéses határozatok többnyire olyanok, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló és hitelesített másolatban, esetleg eredetiben a telekkönyvi okmánygyiijteménybon meglevő kötvényből kivehetők. A leirt bajokon a § ugy kíván segíteni, hogy — a hitelező megjelölését, a követelés pénzösszegének ós a szerződéses kamat kamatlábának kitételét nem tekintve — a jelzálogjogot ós a követelés egyéb tartalmát illetőleg (ideértve a kikötött kamaton kiviil a többi mellékszolgáltatást is) megengedi, hogy a telekkönyvi bojegyzós kiegészítésül annak az okiratnak megfelelő pontjára utaljon, amelynek alapján a bejegyzés történik és a jogi természet bejegyzésére is különös, rövid törvényi kifejezést enged meg. A telekkönyvi rondeletok 62. §-ának harmadik bekezdésével szembon a jolon § minden esetre továbbmonő könnyítést nyújt, amennyibon a kikötött kamaton kívül való mellékszolgáltatások javára szolgáló jelzálogjog mogalapitását is lohetővé teszi anélkül, hogy az idézett 62. § második bekezdésének megfelelően magában a tolokkönyvbon kellene azokat bejegyezni. A telekkönyvi határozottságba — specialitás — ütköző o kivétel hátrányát kellően ollonsulyozza a jolon §-nak az a szabálya, amely szorint a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot a tolokkönyvi bojogyzés kiegészítésére csak ugy szabad felhasználni, ha a bejegyzésben o rószbon kifojozott utalás van az okirat illotő pontjára. Ez ugyan szigorítás a telekkönyvi rondolotok 62. § a idézett harmadik bekezdésével szomben, ámdo figyelemmel a telekkönyv itt megengedett okirati kiegészítésének nagyobb jelontöségóre és a'kérdéses okiratok rondszorinti nagyobb torjrdolmóro, a telekkönyvet kiogószitő okirati tartalom közelebbi mcgjdölósénok előírása indukoltnak mutatkozik További egyszorüsitóst engod mog a § második bokezdóse abbun az esetben, ha a bejegyzés oly pénzintézet javára szól, amelynok — mint pl. az Osztrák-Magyar Banknak — alapszabályait vagy kiváltságos jogait a törvény állapítja mog. Ily alapszabályok legalább is annyira hozzáfórhotönek ós közismeitnok tokinthotők, mint a telekkönyvi okmánygyiijteménybon levő kötvények, minélfogva a telekkönyvi bejegyzés kiogészitésóül helyoson utalhat az ily alapszabályokra vagy kiváltságos jogot megalapító törvényre. (Minisztori indokolás.) * A követelés külön jogi természetét a kövotkoző törvények szabályozzák: A záloglevelek biziosiíúsáról szóló 1876. évi XXXVI. tc. 17. §-a: A jelzálogintózetnok jolzálogilag biztosított kölcsönkövetelései, amolyoknok alapján záloglevolokot kibocsátanak, a záloglovolok összességének biztosítékául szolgálnak, azokra vógrohajtás nom intézhető s azokra vonatkozólag a csőd folytán való értékesítés esetét kivóvo, harmadik szomélyok jogokat egyáltalán nem szerezhetnek.