Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 4. szám - A végrehajtási törvény 176. §-áról

66 hát mondani, hogy az sikerre nem vezetett. Ez utóbbi indokból azonban én sem helyeslem a temesvári tábla felfogását. Szerk. RENDELET. A m. kir. igazságügyminiszternek 1911. évi márczius 1-én 5900/1911. I. M. szám alatt kelt rendelete, az uj telekkönyvi földrészletek számozásának szabályozása tárgyában. Ha oly községben, amelyben a telekkönyvet a földadókataszter alapján és így a földrészlotek kataszteri számainak átvételével szerkesztették, valamely földrészletet a kataszteri felvétel és számozás óta eldaraboltak, az ez által keletkezett alrószleteket a telekkönyvi helyszíneléskor a fennállott szabályok értelmében oly törtszámokkal kellett megjelölni, amelyeknek számlálója az eldarabolt földrészletnek a száma, nevezője pedig; folyó sorrendben az abc-nek betűi vagy a mathematikai sorszámok. Ez a szabály meefelelő alkalmazást nyert akkor is, ha a telekkönyvi helyszíneléskor a földrészletek számozását nem a földadókataszterből vették át, hanem a számozás a katasztertől függetlenül történt (1853. évi április hó 18-iki igazságügyminisztori rendelet 32. §. e\ 1854 évi július hó 23-iki igazságügyminiszteri rondolet 45-49. ós 103. §-ai; 1867. évi november hó 8-iki igazságügyminiszteri utasítás 29. §.). Lénvegileg ugyanez állott oly földrészletek számozására nézve, amelyek a kataszteri felvételből kimaradtak és amelyeknek ezért kataszteri számuk nem is volt. Az ezek megjelölésére szoleáló törtszám számlálójául » szomszédos földrészletnek a száma szolgált. De míg a szorosan vett magyarországi helyszínelésnél e szomszédom földrészletnek a száma is törtszámmá vált (nevezőt nyert), addig az erdélyrészi helyszínelésnél a szomszédos földrészletnek a száma érintetlenül maradt (idézett rendelethelyek, 1853. évi április hó 1«-iki igazságüeyminiszteri rendelet 32. §. b), 1867. évi november hó 8-iki igazságügyminiszteri utasítás 30. §.). Ezek a helyszinelési szabályok az 1855. évi deczember hó 15-iki telekkönyvi rendtartás 49. és az 1870. évi február hó 5-iki telekkönyvi rendtartás 50. §-a értőimében a telekkönyvek vezetésénél is kötelezők; és — a központi telekkönyvbe átvitt földrészletek számozásának külön szabályaitól eltekintve — időközben mindössze annyiban módosultak, hogy: 1. a tolekkönyvileg újonnan felvett vagy az es-yik telekkönyvből egy másik (helyi) telekkönyvbe átvitt földrészleteknek szükséges uj számaikónt ama községbeli logmagasabb részletszámot közvetlenül követő egész számok szolgálnak, amely község telekkönyvében a kérdéses földrészletek kerülnek ; mely községbeli legmagasabb szám helyébe a volt határőrvidéken ott, hol a számozás dülőnkint vagy más kisebb részletcsoportonkint ismételten elülről kezdődik, az illető csoportbeli legmagasabb szám lép (8688/1892.1. M. számú rendelet 10. §., 70,972/1896. I. M. számú rendelet 17. §. és 4750/1909. I. M. számú rendelet 25. §); és hogy :