Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 3. szám - A község telekkönyvi tulajdonául felvett úrbéri közös legelő-, -erdő és nádasról

46 elesik. Hogy a kincstártól ekként elvont illetékek a végeredményben mily óriási summát tesznek ki, erre az ilyen tlkvi felvétel nagy számából s ennek következményeként a tikvön kívüli átruházásoknak gyakoriságából következtetni lehet, különösen akkor, ha elgondoljuk, hogy ilynemű átruházások évtizedeken keresztül történtek és — mint alább kitűnik — még évtizedeken keresztül ezután is történhetnek. Nagy tévedés ugyanis azt hinni, hogy a telki birtokkal, vagy annak egyrészéveí minden esetben átruházás tárgyát képezi a közös legelőbőli osztatlan illetőség is ; és hogy igy az átruházott telki birtok vételárában benne foglaltatik az átruházott telki birtok után járó osztatlan legelőilletőség vételára is, ho°:v tehát az átruházott és tlkvileg átírható telki birtokra nézve kiállított okirat alapján a kincstári illeték, minden esetben az ál ruházott telki birtoknak megfelelő osztatlan közös (azonban tlkvileg átnem irható) legelőilletőség után is kiszabatott. A gyakorlat erre a balhiedelemre erősen ráczáfol. mert a tapasztalat szerint óriási számban köttetnek jogügyletek csupán a legelőilletőségre vonatkozólag, nagyobbára szóbelileg:, azonban az írásban kötött jogügyletek sem lettek és lesznek illeték kiszabás végett bemutatva. Mindezeknél fogva lelkiismeretes tlkvi betétszerkesztő (tekintettel a betétszerkesztési „Utasítás" 125. §-ára, az 1889: XXXVÍIÍ. tcz. 7. §-ára; az 1891: XVI. tcz 15. §-ának b) pontiára és a 45,041/1889. IM. sz. rendeletre) már az „Utasítás" 30—34. §-ai szerinti nyomozatok megejtése alkalmával, legkésőbb azonban az azonositáskor figyelmezteti az illető község elöljáróságát és ezáltal a volt úrbéreseket arra, hogy . az „Utasítás0 125, §-ának első bekezdése végén körülirt közgyűlési határozatot megszerezzék s annak a törvényhatóságok által leendő jóváhagyását idejekorán kieszközöljék. Ezen felszólításnak azonban — sajnos — csak a legritkább esetben van meg ugy az egyes tulajdonosok, mint a kincstár érdekében óhajtott eredménye. Nem azért, mintha a község elöljárósága és illetve az úrbéresek azt nem óhajtanák. Nagyon is óhajtják. Hanem azért, mert a jelzett határozat megszerzése és annak törvényhatósági jóváhagyása legalább is félesztendőt igényel, ugy, hogy amikor végre a szóban forgó határozat a volt úrbéresek elnökéhez jut, — akkor — különösen a felvidéki községeknél, azok kicsinysége miatt — az illető községre nézve folyamatban volt tlkvi betétszerkesztési eljárás már teljesen befejezve van, vagy legalább is a helyszíni bizottsági tárgyalás nyert befejezést. Ily módon a közös legelőre (erdőre, nádasra) vonatkozóan az eddigi