Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 3. szám - A tlkvi rdtás 168. §-áról

42 A telekkönyvvezetönek a tkvi rdtás 168. §-a értelmében nemcsak joga, de kötelessége is az, hogy, ha „a bírósági intézkedésben valamely rásbeli hibát, vagy más fogyatkozást vesz észre, erről a tkvi hatóság elöljárójának" szóbeli jelentést és annak utasítására a tkvi hatóságnak írásbeli jelentést tegyen. Ahhoz ellenben nincsen joga a telekkönyvvezetőnek, hogy a biró határozatát felülbírálja s az elrendelt bejegyzést foganatosítani vonakodjék. Ez egyenesen kötelességszegés. Érthetetlen pedig az ilyesminek a biró részéről való eltűrése. A bírónak, esküje értelmében, meggyőződésének kell lenni és meggyőződése szerint kell döntenie." Szerény véleményem szerint fenti szerkesztői üzenet azonban a tkvi rdtás 168. §. czélzatával ellentétben van. Ezen szakasz készítőjének a telekkönyv — mint hitelkönyv — megbízhatóságának elérhetése lebeghetett szemei előtt. Mi szándéka, czélja lehetett egyéb annál, hogy a telekkönyvi bejegyzést rendelő végzés, minden kívánalomnak, tehát a törvényeknek, szabályrendeleteknek is megfeleljen. Igazolja ezt a tkvi rdtás 168. §-ának azon rendelkezése, hogy, „ha a telekkönyvvezető valamely bejegyzés teljesítésénél valamely nyilvánkönyvi aggályt, vagy a bírósági intézkedésben valamely Írásbeli hibát, vagy más fogyatkozást vesz észre" erről szóbeli jelentést kell tennie. Errare humánum est, elvégre az a tkvi biró is elnézhet, vagy lázas munkájában figyelmen kivül hagyhat valamely szabályt. Ezért adja tehát a jogot a tkvi rdtás a telekkönyvvezetőnek, hogy nemcsak írásbeli hibát, hanem más fogyatkozást is följelentse, mi által quasi a birói intézkedést ha nem is felülbírálja, de legalább is átvizsgálja, mert csak így képes az esetleges írásbeli hibát, vagy más fogyatkozást észre venni. És ha ilyesmit észre vesz, kötelessége is azt a telekkönyvi hatóság elöljárójának a kiigazítás vagy helyesbítésnek rövid utoni eszközlése végett szóbelileg jelenteni. Ezen jelentésre pedig a tkvi hatóság elöljárója „a följelentett fogyatkozást megvizsgálandja s vagy maga megigaziíandja, vagy pedig, ha erre följogosítva nem volna, a telekkönyvvezetőt utasitandja, hogy az észrevett aggályokat a telekkönyvi hatóságnak írásban jelentse föl. A hivatkozott szakasz tehát imperative irja elő, hogy a följelentett fogyatkozás a tkvi hatóság elöljárója által megigazítandó*) vagy a hozott végzés helyesbítésével, vagy pedig a följelentésre hozandó ujabbi végzésben. Itt nyomul azonban előtérbe a biró és telekkönyvvezető ösz^ *) Ez az ige azonban a fentidézett helyen nem modus imperativusban, hanem tempus futurumh&ü van. Szerk,