Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - A végrehajtási novella a gyakorlatban

17 Nem értjük, mi alapon tartja a czikkíró ur magától értetődőnek, hogy a vht. törv. 105. §-ában emiitett bejelentésnek Írásban kell történni. A törvény ezt nem követeli s ahol különös alak előírva nincs, ott a nyilatkozat bármi féle formában tehető. Merőben önkényes volt az az állítólagos eddigi gyakorlat, hogy a vhtási törvény 120. §-a esetében az árverést csak annak a vógrehajtatónak a kívánságára tartották meg, aki az árverést kitüzette. Összevetve ugyanis a vhtási törvény 105. és 120. §-ait, világosan látható, hogy az a körülmény, miszerint az árverés egy végrehajtató kívánságára több végrehajtató „követelésének kielégítésére" elrendeltetik: azt a czólzatot tükrözi vissza, hogy az árverést mindazok a végrehajtatok foganatosíttathassák, akiknek a javára az elrendeltetett, ne pedig csak az, aki az árverést kitüzette^ Vagyis, hogy ne kelljen minden végrehajtatónak külön kitüzetni az árverést. Ha a 120. §-nak nem ez volna a czólja, akkor igazán nem volna elképzelhető, hogy ugyan mi jelentősége van annak, hogy az árverés nemcsak az annak kitűzését kérő, hanem a többi végrehajtató javára is elrendeltetik ? Hiszen ha csak a kitüzető javára rendelik is el az árverést, ekkor is „javára* szolgál az valamennyinek, mert az árverési vételárból a zálogjoga alapján mindegyik kielégítést kap — ha természetesen telik a vételárból. Az meg éppenséggel nem áll, hogy a novella 20. §-nál fogva az a végrehajtató is kívánhatja az árverés megtartását, akinek javára az el nem rendeltetett. Ennek a §-nak utolsóelőtti bekezdése azt mondja, hogy „Ha a 2. pontban megjelölt bejelentés az árverési hirdetmény kibocsátása után történik, ..." (A czikkiró különben maga is rektifikálja azt, amit e részben a) alatt mond, mert ad. a) alatt már nem azt mondja, hogy „akinek javára az árverés . , . . el sem rendeltetett", hanem azt, hogy „akinek javára az árverés el sem volt rendelhető". Ez utóbbi kijelentés azonban szintén nem áll, mert az első bekezdés alapján igenis el volt rendelhető az árverés, sőt el is volt rendelendő!) (Folytatjuk,) RENbELETEK. A öt. kír. ígazságiigyitiinisztefnek és a m. kii', pénzügyminiszternek l91Ö« évi nov. 25-én 26,100/1010. 191. szám alatt kelt rendelete, a közpénztárnál üzetendő követelések önkéntes elzálogosítása körüli el* járás Szabályozása tárgyában. A végrehajtási eljárásról szóló 1881! LX. tcz. niúJositását és kiegészítését tárgyazó 1908 : XLI. tcz. 30. §-ának második bekezdésében nyert felhatalmazás alapján a következőket rendeljük: 1. §. Ha az 1908; XLI. tcz. 6. és 7. §-ában megjelölt járandóságnak végrehajtás alá vonható részét a jogosított elzálogosítja, a hitelező vagy az adós a követelésről ós a zálogba adásról szóló együtt vagy külön kiállított okiratnak bemutatásával a járandóságot Utalványozó hatóságnál kérheti az elzálogosítás feljegyzését, Ha az