Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 9. szám - Megszűnt kincstári terhek törlése

142 Ez a Vhn. az Országos Törvénytárban 1908. évi augusztus hó 25-ik napján hirdettetvén ki, az 1881: LXVI. tcz. 4. §-a értelmében 1908. évi szept, 9-ik napján lépett hatályba Ettől a naptól fogva tehát a végrehajtási eljárásban a felsorolt §-oknak hatályon kivül belyezett és módositntt rendelkezései helyett a Vhn. 2., 8., 6-9. és 11-14. §-ai alkalmazandók, hacsak a törvény 31. §-ában meghatározott esetek valamelyiken fönn nem forog. A 31. § a kivételes eljárást a törvény kihirdetésétói számított egy éven belül kért kielégítési végrehajtásra szorítja és azt is megkívánja, hogy vagy a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat a törvény kihirdetése elótt keletkezett légven, vasv hogy a hitelező a végrehajtás elrendelését a törvény kihirdetésétől számított 30 nap alatt jogosultan kérje, illetőleg az ugyanazon határidő alatt bejelentett követelés már a törvénv kihirdetése előtt lejárt légyen. Ebből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás csakis kivételes átmeneti intézkedéskép kivánta a régi törvény érintett rendelkezéseit némely esetben fentartani. Abból az általános jogszabályból, hogy a törvény kivételes rendelkezései mindenkor szorosan magyarázandók, következik : ho^y amennyiben a 31. § e rendelkezései bármi tekintetben hézagot hagynak fenn, ugy a mutatkozó hézag nem a kivételes rendelkezés kiterjesztő magyarázatával, hanem az általános szabály megfelelő alkalmazásával töltendő ki. A Vhn. 31. §-a két szembetűnő hézagot mutat. T. Minlhogy az 1881 : LX. tcz. 23. §-a értelmében a végrehajtási jog az itélet jogerőre emelkedésétől vagy más végrehajtható közokiratban foglalt teljesítési határidőtől számított rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el s ezen a határidőn belül a végrehajtató kérelmére kiküldött rendelendő : felmerül a kérdés, hosy abban az esetbon, amidőn a végrehajtás a Vhn. életbelépte előtt már el volt rendelve s a végrehajtató a 31. §-ban meghatározott egy óv letelte után kéri a végrehajtó kiküldését, melyik szabály legyen alkalmazandó ? A törvény erről az esetről nem intézkedik. A törvénymagyarázat már érintett szabályainak szem előtt tartása mellett nem lehet kétséges, hogy ebben az esetben nem a régi törvény, hanem a Vhn. uj rendelkezései alkalmazandók Mert, midőn ma?a a törvény az átmeneti időt egy évben határozza meg, a törvényhozó szándóka nyilván nem lehetett az, hogy ezt az átmeneti időt a végrehajtásoknak egy jelentékeny csoportjára nézve hallgatólagosan-évtizedekre terjedhető ideig nyújtsa ki és e hosszú idő alatt olyan vagyontárgyakra engedje meg a végrehajtás foganatosítását, amelyeknek a végrehajtás alól való mentesítését közérdekből (Vhn. 2., 10. és 11. §-ai) tartotta szükséeresnek. Megerősíti ezt az álláspontot a 31. §-ban nyert felhatalmazás alapján 1908. évi 19,900. IM. szám alatt kibocsátott rendelet is, melynek 2. §-a értelmében a Vhn. hatálybalépte után az e törvény szerint a végrehajtás alól kivett oly ingóságot, készpénzt és járandóságot, mely az 1881: LX. tcz. szerint a végrehajtás alól kivéve nincs, csakis a 3t. §-ban meghatározott esetekben, tehát csupán az átmeneti évben kórt kielégítési végrehajtás esetében szabad lefoglalni vagy felülfoglalni. Ugyanerre a következtetésre kell jutni akkor is, ha a törvényhozónak a törvény megalkotásánál kifejezésre jutott szándékát vesszük tekintetbe, mert az országgyűlés képviselőházához