Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 7-8. szám - Az igazságügyi reformok és a "Telekkönyv"

121 viseltetik indolentiával a tkvi bíráskodás iránt, mert ugy vélekednek, mint ő. Ez bizony majdnem igy van. És nem kell rajta csodálkozni, ha valóban az a magyarázata, hogy az illető birák a czikkiró úrral egy nézeten vannak és vele a tkvi jog ismeretében egy színvonalon állanak. Tagadhatatlan, hogy a legtöbb biró a tkvi ismereteket a telekkönyvvezetőtől tanulja. Többnyire jegyző korában, de néha később is. És ha nincs benne elég képesség, önállóság és ambíció, hogy ezeket a tanításokat jogász gondolkozással kritizálja, és a tkvi jog s különösen ennek legfontosabb része : a dologi jog tudományába mélyebben hatoljon be, akkor egészen érthető, hogy az a tkvi jogtudás, amit a tkvvezetőtől tanulhatott, lelkesíteni aligha fogja. Hogyan imponáljon az ilyen bírónak az az ügykör, amelynek az ellátásához szükséges ismereteket — tapasztalása szerint — a telekkönyvvezetőtől is el lehet sajátítani. Hiszen — gondolja magában — ha kellenek is ide jogi ismeretek, csekélység lehet az egész, ha a telekkönyvvezetőtől is egészen jól meg lehet tanulni. Az ilyen biró azután méltóságán alulinak tartja a tkvi ügyekkel való foglalkozást és szivesebben dolgozik pl. a büntető ügykörben, ahol még Istennek is képzelheti magát, mert hiszen — büntet! Nem akarom én a telekkönyvvezetőket lekicsinyelni. De be kell látni, hogy rendszeres kiképzés nélkül legfeljebb félmüveltségre lehet szert tenni. Vannak magas színvonalon álló telekkönyvvezetőink, akiknél a rendszeres kiképzés eredményét kedvező alkalom vagy helyes irányú és anyagú autodidaxis állította elő, de ezeket az ujjainkon is megszámlálhatjuk. A legtöbben csakis a „hosszú és állandó gyakorlat"-tal rendelkeznek, amelyet a czikkiró ur a „fegyelmezett figyelem" hozzáadásával tökéletesen elegendőnek tart a „telekkönyvi szak jó ellátásahoz". Abból azonban, hogy biráinknak, ha nem is „legnagyobb", de talán jó része tkvi jogi tudás dolgában a tolekkönyvvezetőket tul nem szárnyalja, nem annak kell következni, hogy ilyen körülmények között a tkvi ügyszak ellátását bizzuk a telekkönyvvezetőkre, hanem egészen másnak. Intenzivebbé és eredményesebbé kell tenni a joggyakornokoknak és jegyzőknek a tkvi jogban való kiképzését. Szóval nevelni kell egy, a telekkönyvi jog terén is rendszeres tudással és jártassággal felszerelt birói kart. Akkor talán majd megérjük végre, hogy telekkönyveinkben a tulajdonjogot nem jegyzik be a méhmagzat javára, nem jegyeznek be „férjhezmenetelig tartó holtiglani haszonélvezeti jog"-ot, lakásjog helyett kikötményt, kikötmény helyett szolgalmi jogot, használati jog helyett haszonélvezeti jogot, életjáradék helyett zálogjogot,* * Vagy pl. szolgalmi jogot „a holtigtartó használat biztosítására11 (idem per idem!), amint az a Sági—Vajda-féle Telekkönyvi JMintatárban (II. kiad. I. köt. 449. old.) ajánltatik,