Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1911 / 6. szám - A telekkönyvi rendtartás 155. és az O. P. T. K. 469. §-airól. Felelet Hamar Gyula szakolczai járásbirónak, ilyen czimü czikkére
100 alkalmazható, ebben, mint már mondtam, az osztrák judikatura sohasem ingadozott), hanem igenis az osztrák judikatura még a jogügylet által szerzett alzálogjogokra is annyi megszorítást tett és annyi kifogást ád a jelzálogtulajdonos kezébe, hogy bátran el lehet mondani, miszerint ezen szakasz ős hazájában már hátgerinczsorvadásban, sőt teljes végvonaglásban szenved, nekünk pedig semmi érdekünk sincs, hogy ezen haldokló szakaszt itt a tisztultabb felfogások hazájában uj életre keltsük és még kevésbé állhat érdekünkben alkalmazni olyasmire, amire sohasem vonatkozott. Szóval ne akarjunk pápább lenni a pápánál. Ami tehát az előadottakból folyó végkövetkeztetésemet illeti, én a bíróságnak azon Ítéletét, hogy egy bekebelezett, de már kifizetett követelésre végrehajtási foglalás utján szerzett alzálogjog hatálytalan, nemcsak helyes és igazságosnak, hanem mindenképen a tételes törvényeink alapján hozottnak tekintem, amire egyébként világosan rámutat a végrehajtási törvény 168. §-a is. Az én nézetem szerint tehát a biró ezen döntésével a fennálló jogszabályok alapján ítélkezett, sőt vitatom, hogy ha jiem így ítélkezik, a fennálló jogszabályok ellenére hoz ítéletet, vagyis olyasmire terjeszti ki ezen, az Országbírói Értekezlet által csak ideiglenesen fenntartott amúgy is szerencsétlen jogszabályt, amire sohasem vonatkozott és amire nem alkalmazható, hiányozván a végrehajtás utján, szerzett alzálogjogoknál ezen kivételes jogszabály által is meg kivánt főkritérium : a publica fides. Ennyi egyelőre a lex latáról. Nnm hallgathatom azonban el, hogy a bíróságnak ezen a fennálló jogszabályok alapján hozott ítélete de lege ferenda is megállja a helyét, világosan mutat erre a Magyar Ált. Polgári Törvénykönyv tervezete, amelynek 549. § ában ugyanis ki van mondva, hogy csak „annak jogára, aki jogügylet által szerez ingatlanon jogot, vagy ilyen jogon további jogot, kell a telekkönyv helytelen tartalmát is helyesnek tekinteni", de mindjárt itt is annyi kivételt állit fel, hogy tulajdonképen a kivételek adják majd meg a jogügylet, tehát nem végrehajtás vagy egyéb birói cselekmény által szerzett telekkönyvi jogoknál is a főelvet. Hogy csak egy kivételt említsek: az ingyenes szerző (pl. örökös, megajándékozott) ezen szakasz értelmében már nem hivatkozhatik a publica fidesre. Akik a gyakorlati életben működünk, bizony napról-napra észrevesszük, hogy a jogelvek gyakorlati alkalmazásánál számtalan collisio mutatkozik, mely többnyire azonban csak látszólagos és alapos kutatásnál ki fog derülni, hogy tulajdonképen nincs collisio, de ha itt-ott mégis volna, elődeink útmutatása szerint ilyenkor is sohasem fogunk habozni az alárendelt jogszabályok mellett mindig az anyagi igazságot diadalra vinni és dicsőségükre legyen mondva, a magyar felsőbb bíróságok, ilyen collisiok fennforgásakor mindig eltalálták az anyagi igazságot ugy, hogy a magyar döntvénytárak kezdő lapjára bátran oda lehet irni, hogy a nyájas olvasó bennük