Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 6. szám - A telekkönyvi rendtartás 155. és az O. P. T. K. 469. §-airól. Felelet Hamar Gyula szakolczai járásbirónak, ilyen czimü czikkére

97 hogy magából a részletek számából megállapítják ugyan, vájjon a részlet, melyik eredetileg egész ingatlanból származik, de abból meg nem állapithatják, hogy a részlet, mely korábbi részletből hasadt ki. Ezt azonban érvül el nem fogadhatjuk, mert az elmondottakat a térképből, illetve a telekkönyvből megállapíthatjuk. A telekkönyvi rendtartás 155. és az 0. P. T. K. 469. §-airól. Felelet Hamar Gyula szakolczai járásbirónak, ilyen czimii czikkére. Irta Dr. Stelczer Mátyás magyaróvári ügyvéd. „Jus est ars boni et aequi", igy kezdi a budapesti Egyetem hires római jogi tanára, a kedves jó Vécsey papa — amint a jogászok őt atyai jóságáért nevezni szokták — a római jogból előadását. És az a „gólya",* aki csak azért iratkozott a jogra, hogy mivel a jogi fakultáson nem lévén feltétlenül kötelező a tantárgyak hallgatása, sok szabad ideje legyen a pesti örömök végig élvezésére, alaposan tévedett, mert Vécsey papát hallgatni kell, nem az egyetem látogatási szabályzata, hanem magának Vécsey papának fölötte vonzó és érdekes előadásai miatt. Lévén pedig az ő római jogi collégiuma hetenként 8 órás, amihez még hetenként 2 óra semmináriumi gyakorlat is jön, igy tehát, ha ezen novitiusban csak némi parazsa is szundikál a tudományszomjnak — a frissen maturált gólyafiíik legtöbbjében, hála az égnek, pedig van még/ibból — hetenként 10 órán át el van vonva a pesti örömöktől, mert Pesten jogásznak lenni és Vécsey papát nem hallgatni, általános jogász felfogás szerint, vétek számba megy és tény, hogy a legvadabb jogász is leteszi a dákót, ha üt az óra római jogra és rohan Vécsey papát hallgatni és Vécsey papában nem csalód k, az ő előadása mindvégig érdekes és vonzó. Bizony nem közönséges élvezet ezen fennkölt szellemű klasszikus rhektort szalon ruhában a chatedrán állva látni és végig hallgatni szónoki lendületű előadásait, amint Justitia istenasszony papjelöltjeit a minden jogok ősanyjához, az ősforráshoz, a római jog tanába vezeti be. Előadásaiban sokszor idézi a digestákból a fentebb közölt örökigaz mondatot, hangoztatván, hogy a jog művészet és pedig a jónak és méltányosnak a művészete, vagy amint a Verbőczy nyomán magyarosan kifejezhetjük : „a jog az osztó igazságnak művészete". Bizonyára ez az elv lebegett szeme előtt a jeles czikkirónak, ki a „Telekkönyv" m. é. 1. számában a telekkönyvi rendtartás 155. és 0. P. T. K. 469. §-airól értekezvén, helyes jogérzékkel szembeállítja az ezen §-okra vonatkozó ellentétes joggyakorlatot és a maga részéről az osztó igazság kedvéért helyesnek tartja a bíróságnak azon döntését, mely szerint a végrehajtás utján szerzett alzálogjog * Igy nevezik az első éves jogászokat.