Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 3. szám - Az utóajánlatról 1-2. [r.]

40 tozik letenni, mindazokra az esetekre vonatkozik, amikor a bánatpénzt a 25. §. szerint ki kell egészíteni. Utóajánlatnál is ki kell a bánatpénzt egészíteni. A 25. §. tehát utóajánlatnál is fenforog. Itt is a 25. §. esete van, tehát az utóajánlatot tevőnek is ki kell előbb a maga ajánlatához képest a bánatpénzt egészítenie és csak azután lehet és kell azt letétbe helyeznie. Ezt a kiegészítést utóajánlatnál nem lehet és nem szabad az / utóajánlati árverésre halasztani, mert a novella 27. §-a kiegészített, nem pedig kiegészítendő bánatpénzről szól; mert ha a törvényhozó azt akarta volna megengedni, hogy az utóajánlatot tevő az ő saját magasabb ajánlata után a bánatpénznek kiegészítését az utóajánlati árverésen is teljesítheti, ezt világosan ki is fejezte volna ekként „a megállapított, a 25. §. esetében pedig a vevő által kiegészített bánatpénz letétele mellett stb." Ha igy szólna a törvény, akkor kétségtelen volna, hogy az utóajánlati vevőnek nem kell a 25. §. esetében az ő saját magasabb összegű utóajánlata után is mindjárt kiegészítenie a bánatpénzt, hanem megteheti ezt az utóajánlati árveréskor is. Csakhogy a törvény nem igy szól, hanem egyenesen megköveteli, hogy a 25. §. esetében a kiegészített bánatpénz tétessék le. Már pedig, ha az utóajánlatot tevő a 25. §. esetében csak. az alapárverési vevő által kiegészített bánatpénzt teszi le, de nem egyszersmind az ő saját magasabb ajánlatának megfelelő összeget is, akkor a bánatpénz a 25. §. értelmében nincs kiegészítve és igy az utóajánlatot tevő nem helyezte letétbe a kiegészített bánatpénzt, tehát nem tett eleget a 27. §. követelményének. Már előző czikkemben bőven kifejtettem, hogy az utóajánlat nem egyéb, mint az alapárverés folytatása és hogy az utóajanlatot tevő által igért magasabb ajánlat — amely a törvény szerint vissza nem vonható és amely az utóajánlatot tevőre akkor is kötelező, ha ő az utóajánlati árverésen meg nem jelent és ha annál ott nagyobb ígéret nem tétetett — épen olyan legmagasabb ígéret, mint az alapárverésen tett, amelyet nyomban ki kell egészíteni, tehát későbbre halasztani nem lehet. A 25. §-nak a nyomban való kiegészítését rendelő szabálya alól nem tesz kivételt a későbbi 27. §. sem. Már pedig ha a törvényhozó a 25. §. általános szabálya alól az utóajánlatnál kivételt akart volna tenni és megakarta volna engedni azt, hogy az utóajánlatot tevő az ő saját magasabb ajánlata után a bánatpénzt nem tartozik nyomban kiegészíteni, hanem ezt megteheti később az utóajánlati árverésen is, akkor ezt mint kivételt, világQ-