Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 2. szám - Az utóajánlatról

23 határidő kitűzése mellett és a jogkövetkezményre való figyelmeztetéssel a bánatpénz kiegészítésére hivta fel. Azért nem tartotta elégnek a telekkönyvi hatóság a letett 9000 korona bánatpénzt; mert az utóajánlatot tevő az alapárverésen elért 86,750 korona vételárnál 10%-kal vagyis 8675 korona összeggel többet és igy 95,425 korona összeget ajánlván föl, tartozott volna az alapárverési hirdetményben megállapított 8400 korona bánatpénzt a végrehajtási novella (1908. évi XLI. t.-cz.) 25. §-a értelmében 9542 korona 50 fillérre kiegészíteni és ezenfölül az utóajánlat folytán elrendelendő ujabb árverésnek költségeit az előbbi árverés költségeihez mért összegben előlegezni. Már pedig az utóajánlatot tevő által birói letétbe helyezett 9000 korona bánatpénz 542 korona 50 fillérrel kevesebb és e mellett az ujabb árverés költségeire semmi sincs birói letétbe helyezve. Az a kérdés, helyes-e, törvényszerü-e az eljáró elsőbirónak ez az intézkedése ? A végrehajtási novella 27. §-át ugy kell-e értelmezni, hogy az utóajánlatot tevő csak azt az összeget tartozik birói letétbe helyezni, amelyet az alapárveréskor az alapárverési vevő bánatpénzül letett, illetve a novella 25. §-a szerint kiegészített ? avagy ugy kell értelmezni, hogy a 25. §. rendelkezését a saját magasabb (az utóajánlati kérvényben kifejezett) Ígéretére is kell alkalmazni és igy az utóajánlatot tevőnek ki kell egészítenie az alapárverési vevő által letett, illetőleg kiegészített bánatpénz összegét annyira, hogy az megfeleljen az utóajánlatot tevő által igért magasabb összeg százalékának. Továbbá az utóbbi értelmezés esetében ugy kell-e a végrehajtási novella 27. §-át a bánatpénzre vonatkozólag értelmezni, hogy az utóajánlatot tevőnek a saját magasabb ígéretének megfelelő százalékot is már az utóajánlati kérvény beadása előtt kell birói letétbe helyezni ? avagy ugy kell értelmezni, hogy ezt a kiegészítést az utóajánlat beadására kitűzött 15 nap eltelte után is megteheti pótkérvénnyel vagy pedig az utóajánlati árverés alkalmával ? Végre lehet-e a most emiitett §-t a bánatpénzre vonatkozólag törvényszerűen akként értelmezni, hogy a tlkvi hatóság jogosult hivatalból is felhívni az utóajánlatot tevőt a kiegészítésre ? Megkísérlem a kérdéseket kimerítően tárgyalni és a végrehajtási novella 27. §-ának ezekre a kérdésekre vonatkozó helyes és törvényszerű értelmezését csekély tehetségemhez képest megállapítani. Ha netalán tévednék: ez az értekezés legalább alkalmat fog szolgáltatni az eszmék tisztázására.