Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 12. szám - A végrehajtási novella a gyakorlatban. 1.- 4. [r.]

177 az egyesület iránti tartozásának lerovására, az alapszabályok által előirt kényszerítő eszközök is olyan természetűek, amelyek gyakorlati eredményhez nem vezethetnek. Hiszen több mint kétszáz hátralékban lévő tagtársunknak küldtünk póstai megbizást — ami egyesületünknek körülbelül 70 korona költséget okozott — s ennek eredménye volt, az, hogy három tagtársunk küldte be tagdíjhátralékát. Az okozott költség tetemesen meghaladja tehát az elért pénzbeli eredményt. Éppen ily eredménytelenek maradtak mindeddig azon felszólító levelek, amelyeket ügyészünk utján küldöttünk a hátralékosoknak. A hátralékoknak per utján való behajtása sem nyújthat jobb eredményre kilátást, mert míg egyrészt a perrel fölmerülő költségeket ügyészünknek a dolog természeténél fogva meg kell téríteni, másrészt a marasztalt feleket a perköltségek megfizetésére a bíróság ezen kisebb polgári peres ügyekben nem kötelezhetné, s igy még ha nem vesszük is számításba azt, hogy a peresített hátralékok egy része tapasztalás szerint be nem hajtható, előre látható az, hogy a perek indítására az egyesület ráfizetne. Nem akartuk eddig alkalmazni az alapszabályok által megengedett azt a végső eszközt, hogy a hátralékosokat a tagok sorából töröljük, mert ezt az eljárást valóban annyira bántónak és megbélyegzőnek tartjuk, hegy ezt csak az esetben véljük alkalmazhatónak, ha arra tagtársaink magatartása minket kényszerit. Ebben az esetben azonban ennek az eszköznek az alkalmazása egyúttal az egyesesület végét is jelentené, mert olyan egyesület, amelynek tagjai nagy számmal magukra nézve a kitörlési határozatot provokálják, fönn nem állhat, miután a tagok ilyen magatartása másképpen nem magyarázható mint ugy, hogy az egyesület fennállását nem is kívánják. Az egyesület fönnállásának egyetlen alapja, fönntartásának és hasznos működésének egyetlen eszköze tehát csakis a tagoknak az egyesület iránt tanúsított önkéntes buzgósága lehet, amely a kötelességeknek minden kényszerítő eszköz nélkül való teljesítésében jut kifejezésre. Ezt kérjük és várjuk mi, az egyesület tisztikara és választmánya, az egyesület minden tagjától, aki az egyesület fönnmaradását őszintén kívánja. Az egyesület nehéz anyagi helyzetére való tekintettel voltunk kénytelenek a „Telekkönyv" czimü szaklap tulajdonossával és felelős szerkesztőjével, Káplány Géza úrral fennállott régebbi szerződésünket is olyképpen megváltoztatni, hogy a lap előfizetési diját csak azon tagjaink után tartozunk fizetni, akik tagsági dijaikkal