Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 11. szám - A kártalanitási dij telekkönyvi biztositása

159 galma is az, hogy az a tőke használatáért fizetendő ősszeg, mely a tőke százalékában kifejezve az évenkénti használati dijat teszi ki. E használati dij nagyságának megállapítását az 1877 : VIII. tcz. a felek szabad egyezkedésére bizta ugyan, de kimondotta, hogy a 8%-nál magasabb kamattól megvonja az állami jogoltalmat. Innen van, hogy ha az adós 8%-nál magasabb kamat fizetésére kötelezte magát és ezt a magasabb kamatot meg is fizette, a 8%-ot meghaladó összeget sem vissza nem követelheti, sem a tőkébe be nem számithatja. Viszont azonban, hogy a megvont jogoltalom érvényre juthasson, kimondta azt is a törvény, hogy mindaz, ami a tőke használatáért bármily fajta melléktartozásként kiköttetik, annak megállapításánál, hogy a kamat meghaladja-e a 8%-ot vagy sem — figyelembe veendő. Ámde ebből nem következik az, hogy a kölcsönszerződésből or^rlő az a járulékos tartozás, melyet a hitelező nem a tőke használatáért köt ki és amelyet az adós nem a tőke használata ellenébon vállal magára, szintén az 1877 : VIII. tcz. tiltó szabálya esik, esik azért, mert ez a járulékos tartozás összege a főtartozás százalékában állapittatik meg. Már most a döntő kérdés az, vájjon a tőke száznlékábnn meghatározott kártalanítási díjnak mi a jogi természete ? Vagyis más szóval, miért fizeti azt. illetőleg miért kötelezi magát már előre az adós a kártalanítási díj megfizetésére. Erre a kérdésre adandó feleletnél azonban mellőzöm azt, hogy a kártalanítási dij összege a tőke százalékában van-e meghatározva, mert amint az alábbiakból ki fog tűnni, az a körülmény, hogy a kártalanítási díj összege százalékban, vagy fix összegben van megállapítva, a kártalanítási dij jogi természetének meghatározásánál semmi jelentőséggel nem bír. A kártalanítási dij jogi természetének meirhatározázánál első sorban arra a gazdasági jelenségre kell figyelemmel lennünk, hogy nemcsak a kölcsönt kereső félnek érdeke az, hogy kölcsönhöz jusson, hanem a kölcsönzé félnek is érdekében áll, kivált ha kölcsönügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, hogy az elhelyezett kölcsön a kikötött feltételek mellett, tehát a visszafizetésre meghatározott időig maradjon az adósnál. Ez pedig azért érdeke a kölcsönadó félnek, mert ha kamatláb olcsóbbá válása esetén adósai tömegesen visszafizetnék a kölcsöneiket, ezzel egyrészt a hitelező elesnék a már kikötött és így őt jogosan illető magasabb kamattól, másrészt meg lenne nehezítve a visszafizetett kölcsönöknek ujabb gyümölcsöző elhelyezése. Ezért tehát az adóslevélnek az a kikötése, hogy a kölcsön cs.ik az abban megállapított módon fizethető vissza, illetőleg törleszthető, rendszerint nem az adós, de a hitelező javára is szolgáló kikötés. Az egyedüli adós érdekét csak akkor szolgálja az ily kikötés, ha az a kötvényben világosan az adós javára kikötve, vagy ha az ügylet természetéből az adós javára engedett halasztásnak tekinthető. Elismeri ezt az állapotot a kir. Kúria is, amikor 1898 május 12. kelt 5179/1907. sz. határozatában kimondja : „az