Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 11. szám - Telekkönyvi korlátozás - hivatalból 1-2. [r.]

156 nincs évi, hónapi és napi százalék, hanem csak százalék, tudniillik száztól egy. A törvény is „a tőke nyolcz százalékát,, mondja. Abban az esetben azonban, ha a stornódij nem a kölcsöntőkének, hanem — miként Gara dr. mondja — a kölcsöntőke „mindenkor fennálló, visszafizetésre kerülő részének bizonyos százalékában van megállapítva" : azt a kérelmet, amely a zálogjognak az ilyen stornódij bekebelezésére irányul, el kell utasítani, mert a telekkönyvi rendtartás 65. §-ának első bekezdése szerint „a zálogjog-kölcsön vagy más oly követelésekre nézve, melyek csak pénzben igényeltethetnek, csupán számszerűleg meghatározott sommára nézve jegyeztethetik be." Már pedig kétségtelen, hogy a kölcsöntőke visszafizetetlen része a bejegyzési kérvény elintézésekor ismeretes nem lévén, annak százalékát sem lehet „számszerűleg meghatározott összegben" kitenni. Az 1881: LX. tcz. 192. §-ának végbekezdésével való érvelést nem tartom szerencsésnek, mert a föntebb kifejtettek szerint a stornódij nem járuléka a tőkének, nem járul a tőkéhez. Ehhez csak annyi köze van, hogy a tőkének, illetve a tőke egy részének százalékában szokott annak mennyisége meghatároztatni. Áttérek már most arra az esetre, amely dr. Garat czikkének megírására késztette. Ebben az esetben a czikk szerint „mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával, sőt korábbi gyakorlatának is szem elől tévesztésével azt mondotta ki a Kúria, hogy ha az adós a hitelezővel szemben a tőke és kamat megfizetésén felül, arra az esetre, ha a tőkét és kamatot bizonyos időn belül visszafizeti, kártalanítási dij (stornó) megfizetésére is vállalt kötelezettséget: ez a kártalanítási dij az 1877: VIH. tczikk 2. §-a szerint kamat jellegével bir és igy a 8% kamatot meghaladó kártalanítási dij nem sorozható". Hát az bizonyos, hogy ebben a kúriai határozatban — ha hűen van idézve — helytelen felfogás jut kifejezésre. Az adós bizonyára nem „a tőke és kamat megfizetésén felül . . . vállalt kötelezettséget", hanem biztosította magának azt a jogot, hogy a stornódij lefizetése (nem megfizetése) ellenében a kölcsönösszeget lejárat előtt is visszafizethesse. Azután ellentmondás van abban, hogy az adós „a tőke és kamat megfizetésén felül .... kártalanítási dij (stornó) megfizetésére is vállalt kötelezettséget", mert a stornódijat csak akkor fizeti vissza, már pedig ebben az esetben a kamatot nem fizeti egészen, vagyis a lejáratig terjedő időre,