Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 1-2. szám

3 lés kielégítésére a novella 2. §-ában részletezett ingó dolgok mind lefoglalhatok. Lásd a „Pesti Hírlap" mult évi július 31-iki szániában dr. Farkas Gyula, és az Erdélyrészi jogi Közlöny 41. számában dr. Farkas Mózes e tárgyra vonatkozó czikkeit; és 1. —g. d. czáíolatát a P. H. 42., s I. K.-ét az E. i. K. 42. számában.*) VIII. ..Az árverés komolyságának garancziái és a végrehajtási novella szerint" czime alatt dr. Gutfreund Sámuel (Jogt. Közi. 40. szám) éles kritika alá veszi a novella 25. §-át. Hibásnak mondja azt a rendelkezést, mely szerint az, aki az árverés kezdetén letett bánatpénzét a kikiáltási árt meghaladó ígéretéhez képest ki nem egészíti, a bánatpénzt mégis visszakapja; és azt állítja, hogy ennek az intézkedésnek segélyével minden koczkázat és felelősség nélkül meg lehet hiúsítani az árverést: a végrehajtást szenvedő két jó barátja fokozatos ígéretekkel felhajtja az elárverezendő ingatlannak az árát annyira, hogy a komoly árverelők azok versenyében többé nem vesznek részt. A „két jó barát" fillérenkint Hezitálva kihúzza az árverés napját; amikor pedig a bánatpénz kiegészítésére kerül a sor, a legtöbbet ígérő erre képtelennek vagy nem hajlandónak nyilatkozik. Időközben esti nyolez óra lett, aznap tehát már nem lehet az árverést folytatni; mivel az árverés más napra nincs kitűzve, az árverés meghiúsult, a jóbarátok pedig nem felelnek ténykedéseikért és bánatpénzeiket is visszakapják. *) A czikkiró nézetét mi is osztjuk. E nézet helyességének indokolásában azonban — véleményünk szerint — nem szükséges elmenni a novellajavaslat indokolásáig, az 1881 : LX. t.-cz. 51. §-a utolsó bekezdésére, valamint a novella 2. és 3. §-ára való hivatkozás pedig éppen helytelen, mert ha a bérbeadó foglaltat, akkor nem a törvényes zálogjogát gyakorolja, hanem birői zálogjogot szerez. A bérbeadó törvényes zálogjogának gyakorlása abban áll, hogy a bérbeadó törvényes zálogjoggal biztosított követelésének összegét a más vagy mások által vezetett végrehajtás utján lefoglalt ingók elárverezésének megkezdéséig bejelenti és az árverési vételárból való előnyös kielégítése végett a szükséges lépéseket megteszi (1881: LX. t.-cz. 112. 113. §§.) Önállóan, törvényes zálogjog alapján mindjárt árverést kérni nem lehet. A törvényes zálogjog gyakorlásánál tehát ingók foglalása elő nem fordul s így ab ovo helytelen annak a kérdésnek a felvetése, hogy hatályosak-e a novella 2. §-ában foglalt — foglalás alóli — kivételek a bérbeadó törvényes zálogjogának gyakorlása esetében. Amikór a bérbeadó foglaltat, akkor nem a törvényes zálogjogát gyakorolja, tehát követelésének a nem privilegizált más követelésekkel szemben mi előnye sincs; amikor pedig a törvényes zálogjogát érvényesiti, akkor nem foglaltat, hanem a más vagy mások által lefoglaltatott ingók vételárából igényel kielégítést. Szerk.