Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 4. szám - Az uj birtokrendezési eljárás

95 kalmazni nem szabad, mert ennek a §-nak intézkedései a tkvi rntás 170. §-a végbekezdésének hasontárgyu intézkedéseivel ellenkeznek. A tkvi rdtás 174. §-ára vonatkozó kérdése nem eléggé világos. Ez a §. legfeljebb annyiban szorulhat értelmezésre, hogy mit kell „láttamozott" másolat alatt érteni. A tkvi rdtás eredeti német szövegében a láttamozott másolat vidimirte Abschrift-nak neveztetik. Schuster „Die Civilproceszordnungen für die Königreiche Ungarn, Croatien und Slavonien, die Woiwodschaft Serbien und das Temeser Bánat von 16. September 1852." stb. czimű müvének 366. oldalán háromféle másolatot különböztet meg, u. m.: egyszerű, látott és láttamozott másolatot (einfache, vidirte, vidimirte Abschrift.) A láttamozás szerinte annak bizonyítása, hogy valamely másolat a felmutatott eredetivel (vagy másolattal) szórói-szóra egyezik (die Bestátigung, dass eine Abschrift mit dem vorgewiesenen Originale oder einer Absehriftwörtlich gleichlautend ist.) Az ilyen másolatot ma hiteles másolatnak mondjuk. Eegyszerü másolatnak nevezzük, amelyen a másolatnak az eredetivel vagy egy másolattal való egyezése nem tanusittatik. T. S. Sz. A tlkvi rdtás 104. §-a első bekezdésének b) betűje és végbekezdése szerint azt a zárlatot, amelyet 1880-ban jegyeztek fel a tlkvben. csak egy alapon volt helyén elrendelni és pedig az 1868 : LIV. tcz. 330. §-a alapján. Az 1868: LIV. tcz. 330. §-a szerint „ha tlkvi tárgyakra rendeltetett el a zárlat, a zárt foganatosító biró a végzés tlkvi feljegyzését hivatalból eszközli." Ebben a szövegben emiitett „végzés" alatt kétségtelenül a zárlatot elrendelő végzés értendő. A zárlat elrendelésének pedig az id. tcz. 324. §-a értelmében akkor volt helye, „ha valamely tulajdoni, használati vagy birtokjog vitássá vált és a felmutatott bizonyítékokból alaposan vélelmezhető, hogy a panaszlottnak tettleges birtoka nem jogos alapon nyugszik, a kérelmezőnek ellenben ahoz jogos igénye van s egyszersmind kimutattatik, hogy zárlat alkalmazása nélkül a tárgy értéke veszélyeztetnék, avagy a kérelmező jogai egészben vagy részben meghiusittathatnának." Az ilyen zárlat joghatályát az id. tcz. 334. §-a aképen határozza meg, hogy ra zárlatnak korább szerzett jogokra befolyása nincsen. Később szerzett jogokra nézve egy harmadik irányában feltételes jogot állapit meg, mely a per eldöntése által igazolandó". Ez a zárlat tehát egyáltalán nem akadályozta a későbbi jogszerzést, természetesen feltételes hatállyal. A zárlat feljegyzése után is eladhatta a tulajdonos a feljegyzéssel terhelt telket és a szerző javára való tulajdonjogbekebelezés elrendelhető volt, épugy mint tulajdonjog-előjegyzés esetén. A zárlat feljegyzése által nyert „feltételes jog" igazolása per utján történt, amely az 1868 : LIV. tcz. 335. §-a értelmében „a zárlati végzés kézbesítésétől számítva 30 nap alatt megindítandó" volt, „ellenkező esetben az ellenfél egyszerű kérelmére" a zárlatot megszüntetni és a zárlat tlkvi feljegyzését hivatalból töröltetni kellett. Ha a kérdéses zárlatot az 1868 : LIV. tcz. 330. §-a alapján jegyezték fel, akkor a fentebbiekből folyóan a tlkvi tulajdonos ellen való tulajdonjogi bekebelezésnek akadálya nincs. Az uj tulajdonom azután a zárlat feljegyzésének törlését is kieszközölheti, ha az id. tcz. 335. §-ában megszabott perindítási határidő eredménytelenül telt el, vagy a zárlatot kérő pervesztes lett.