Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 11. szám - Az új végrehajtási törvény (1908 : XLI. t.-cz.) 2. §. 10. pontjának értelmezéséhez

24Ö híján a társadalom terhére és veszélyére legyen, akkor, amikor azoknak az ingóságoknak a lefoglalásából, amelyek hiánya mindezt a bajt és nyomorúságot okozhatja, a hitelező amúgy sem lődözhetné követelésének még csekély hányadrészét sem, hogy csakis a valóban szükséges, mondhatni az elemi szükségletek kielégítésére nélkülözhetetlen bútorokat, edényeket, ruha-, ágy- és fehérneműt szabad a törvény kedvezésében részesíteni, mindig tekintetlel a végrehajtást szenvedő háznépét alkotók számára, de mindig tekintet nélkül a végrehajtást szenvedő társadalmi állására. Ha a törvényhozónak az volt volna a szándéka, amit dr. Márkus Dezső mond, akkor azt a „legszükségesebb" vagy „nélkülözhetetlen" szavak által fejezte volna ki s nem mulasztotta volna el minden kétség eloszlatása végett annak kimondását sem, hogy „minden tekintet nélkül a végsehajtást szenvedő társadalmi állására.ö De hát mindarról, amit dr. Márkus értelmezése mond, nincs szó az uj törvény szóban levő pontjában. A „szükséges" szót tehát annak csakis közönséges értelmében és a törvény czéljával összefüggésben lehet és szabad értelmeznünk. Azt pedig csak az nem látja be, aki nem akarja, hogy minden emberre nézve egyformán és előre megállapítani azt, hogy mi a szükséges ? teljes lehetetlen és a legnagyobb igazságtalanság s a legnagyobb képtelenség volna. Ki hiszi el, hogy ugyanaz „szükséges" a magasabb társadalmi állású (miniszter, mágnás, nagybirtokos, kúriai bíró, miniszteri tanácsos stb.) embernek, mint a kisebb társadalmi állásúnak ? ! Ami a kisebb társadalmi állású emberre nézve már fényűzési czikknek mondható : ugyanaz a magasabb társadalmi állásúnak még szükséges ingóság. A függönyök, szőnyegek, egynél több fali vagy álló óra, salonbutorzat, pamlagok, csillárok stb. tehát a végrehajtást szenvedő társadalmi állásához képest a törvény értelmében igen is lehetnek mentesek a foglalás alól, mint szükséges ingók, épen ugy, mint többszöri váltásra való fehérnemű, több öltözet és több czipő. Nincs a világon sehol teljes egyenlőség, teljes egyformaság. Nincs tehát teljesen egyforma szükséglet sem. A törvényhozónak pedig az élettel, az emberekkel, viszonyaikkal és szokásaikkal számolnia kell, mert máskülönben elhibázza törvényalkotásait.