Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 11. szám - Az új végrehajtási törvény (1908 : XLI. t.-cz.) 2. §. 10. pontjának értelmezéséhez

247 elárverezték, másfelől az efféle végrehajtásnak egész kikerülését vagy az elárverezett ingóknak njra megszerzését is. Tudom, hogy az élet számos esetet teremt, amely szomorúan eltér attól a föltevéstől, amelyből a törvény alkotásánál kiindulnak. De végre is : a törvény mindig csak az átlagos életviszonyokra lehet tekintettel és a szabályozás kiinduló pontjául nem veheti a talán nem is ritka kivételeket, bármennyi figyelmet, sőt szánalmat is érdemelnek azok, arról nem is szólva, hogy a „jobb társadalmi állás" fölötte ingadozó fogalmának a végrehajtás szempontjából figyelembe vétele az igazságtalanságoknak és jogorvoslatoknak végnélkül való sorát teremtené meg, még kevésbbé említve azt, hogy mégis csak a jogegyenlőség alapján szervezett társadalomban élünk, amelyben nem fér meg az adósoknak a „milieu" szerinti megkülönböztetése." Alföldy Ede ezt a magyarázatot a Jogtudományi Közlöny idei 40-ik számában nem hagyhatta szó nélkül. „Ha a törvényhozásnak — igy szól czikkében — nem volt más czélja, mint az adóst az ínségtől megóvni, ebben az esetben a végrehajtási törvényt nem igen kellett volna megváltoztatni. A törvényhozás azzal, hogy a foglalás alól mentes dolgok körét jelentékenyen megnagyobbította, világosan kifejezést adott abbeli akaratának, hogy az adóst ne lehessen megfosztani olyan eszközöktől, amelyeket a közönséges háztartás nem szokott nélkülözni. A szükségletek körének meghatározásánál a középsorsu ember vagyoni helyzete kell, hogy irányadóul szolgáljon. Annak az igénynek a jogosultságát, hogy az ember magának ilyen vagyoni helyzetet teremtsen, nem szokás kétségbe vonni. Aki ebbe a helyzetbe még nem jutott, az nélkülöz, mert nem rendelkezik e közönséges szükségletekkel. Azok a fölszerelések, amelyek középsorsu ember háztartásában nem szoktak hiányozni, az életszükségletek közé tartoznak és nem tekinthetők fölöslegeseknek. Külön hálószobára és ebédlőre már egészségi szempontból is szükség van minden háztartásban. A hálószoba és ebédlő közönséges fölszerelései mentesek a foglalás alul. A közönséges szőnyeget, pamlagot és függönyt csak csúfolódásból lehet fényűzésnek nevezni. Három-négy rend ruhája és egy-két tuczat fehérneműje minden középsorsu embernek szokott lenni és ennélfogva ily mennyiségből még semmit sem lehet lefoglalni. Bútorzat és ruhanemű tehát csak akkor lehet foglalás tárgya,